Sziasztok!

Párom kórházban van (fülével kapcsolatban volt probléma, szerencsére holnap már hazajöhet), a kórházban kicsit elméláztam a műtétekről, ezért hoztam Nektek egy kicsit "szakmaibb" témát: laparoszkópia és az endometriózis.

Arról már korábban beszéltünk, hogy mi is az az endometriózis. Amikor a szervezet nem tud megbirkózni a cisztával, akkor sajnos (véleményem szerint) igenis szükség van a beavatkozásra. 

A legmodernebb orvosi szemlélet szerint laparoszkópiás beavatkozással lehetséges az endometriózis miatt rendellenes helye(ke)n kialakult csomók eltávolítása. Az már más kérdés, hogy ki szerint hasznos és ki szerint nem az, ezt mindenki döntse el saját magának, nekem hasznos volt. 

A műtét mindig altatásban történik, először is széndioxiddal "feltöltik" a hasüreget, így átláthatóbb lesz az egész és könnyebben hozzá tudnak férni a problémás területhez.

A feltöltés kétféleképpen történhet:

• a köldökgyűrű alsó részén egy metszést ejtenek, itt vezetik be az úgynevezett trokárt, amin keresztül gázzal feltöltik a hasüreget
• a hasfalon keresztül egy vékony speciális tű segítségével töltik fel a hasüreget, amikor teljesen feltöltötték utána vezetik be a trokárt

A trokáron keresztül kerül bevezetésre a kamera, amivel a hasűri szerveket lehet látni. Általában 2-3, szükség esetén 4 kb. 2 cm-es nyílást vágnak a hason, amin keresztül bevezetik a műtéthez szükséges eszközöket (fogó olló, stb.), amivel maga az operáció történik. Ez után kerül sor magára az operációra, ami során eltávolítják a cisztát, oldják az összenövéseket, stb. 

A műtét végén gondosan ellenőrzik, hogy minden rendben van-e, nincs esetleg vérzés. Amennyiben igen eltávolítják az eszközöket, kiengedik a hasból a gázt és bevarrják a pici bőrmetszéseket 1-1 öltéssel.

Később felébresztik a beteget, és kezdődhet a gyógyulás. 

Mivel ebben már volt részem, szeretném a saját tapasztalataimat is leírni Nektek!

Szerdai napon volt a műtétem, kedden kellett befeküdni a kórházba. Aznap volt egy vizsgálat, valamint egy megbeszélés az orvosommal, mikor lesz a műtét, mi fog történni, ilyesmi. Délután kaptam keserű sót, másfél óráig borzasztó kemény voltam vele, azt hittem nem fog hatni, aztán beindult a buli. Maradjunk annyiban: örülök, hogy túl vagyok rajta. :) Utána és műtét előtt sem ehettem már. Este kaptam egy nyugibogyót, ami borzasztó jó cucc volt. :) 

Szerdán (Anyukám szülinapján) elvileg 11-től lett volna a műtétem, második voltam. Mikor még 12:00-kor sem jöttek értem kezdtem izgulni, eddig tartott a gyógyszer hatása. Nemsokára szerencsére bekerültem a műtőbe. Felfektettek a műtőasztalra, a két lábamat leszíjazták, na ott azért nem voltam boldog... Kaptam viszont altatógázt, ami két szippantás után kiütött, onnantól csak arra emlékszem, hogy a kórházi "szobámban" ébredtem fel. (Szerencsére külön csövet nem dugtak le a torkomon, nem volt rá szükség.) Mivel addigra már egy napja nem ettem kaptam infúziót, két adagot is. Utána már ihattam vizet és vacsorázhattam egy keveset, de még nem kelhettem fel az ágyból. Másnap reggel keltem fel először, az elég kellemetlen volt. Szédültem, hányingerem volt, de végre megmoshattam az arcom és megszabadulhattam a katétertől is. Mivel már ehettem rendesen helyre is jöttem délutánra, a szédülés is elmúlt. Ami viszont kellemetlen volt az a cső, amit a váladék elvezetésére helyeztek be. Dupla szerencse, hogy igazából nem volt rá szükség, és csütörtök délután meg is szabadulhattam ettől is. :) Aznap bejött hozzám a család, nagyon jól esett főleg az, hogy Keresztfiam is ott volt, Anyukám pedig végre megnyugodhatott. :) Pénteken haza is mehettem.

Összesen 4 vágást ejtettek rajtam, eleinte kellemetlen volt a mozgás vele, fájdalom viszont nem volt. Két hetet töltöttem otthon kötelező pihenésképp, őszintén szólva már hamarabb is úgy éreztem, hogy mennék már dolgozni, mert jól vagyok. :) 

A fürdés volt eleinte kényelmetlen, mivel víz nem érhette a sebeket, de ezt nővérem hamar megoldotta: hozott nekem vízálló ragtapaszt, amivel sikeresen le tudtuk fedni a varratokat. 

Műtétet követő hét szerdán mehettem varratszedésre. Arra számítottam, hogy nagyon fog fájni. Az orvos nagyon jófej volt, szivatott is, hogy készüljek, mert nagyon rossz lett, míg beszélgettünk ki is szedte az összes varratot úgy, hogy észre se vettem. Természetesen utána jót mosolyogtunk rajta, de ott hirtelen sokkolt az, hogy semmit nem éreztem az egészből, pedig számítottam rá. :) 

Nekem az egész tortúra pozitív volt, már csak azért is mert megszabadultam a kb alma nagyságú cisztámtól, ezzel pedig megszűnt a fájdalom is, kezdődhetett a felépülés és az életmódváltás, amiről hiszem, hogy nagyban hozzájárul a gyógyulásomhoz.

Nagy szerencse, hogy végig ott volt velem a párom, sokat segített! :) 

Kitartás Mindenkinek! :) 

Puszi