Sziasztok!

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy tavaly sajnos két sikertelen inszeminációval "gazdagodtunk". Hogy el tudjam engedni az ezekkel járó lelki-rossz érzéseket, úgy gondoltam leírom Nektek mi is történt velünk.

Maga az inszemináció mesterséges spermafelhelyezés, a lombik előszobája. Azoknak a pároknak ajánlják, akiknél előzetes vizsgálatok alapján és több hónapja meglévő próbálkozás esetén sem jön össze a baba. 

A gyermektelenség "kezelése" esetén először gyógyszeres úton próbálják megoldani a fennálló problémát (pl.: pajzsmirigy problémák, endometriózis, nem megfelelő spermaszám stb.). Amennyiben továbbra sem jön a baba, akkor kezdődnek a beavatkozások, ezek közül az első lépcső az inszemináció. Ilyenkor a petevezeték nincs elzáródva és a spermaszám is megfelelő (5 millió feletti), valamint a hormonok is - közel - jól működnek.

(kép forrása: https://wmn.hu/elet/23480-inszeminacio-amikor-a-ferjed-reggel-te-pedig-delben-fogsz-neki-a-gyerekgyartasnak) 

Nálunk is ez a helyzet. Sajnos több, mint 2 éve várunk a babára, aki eddig úgy gondolta nem jön. Eddig is sok gyógyszert szedtem, több mindennel próbálkoztunk az orvosommal. Októberben beszéltük meg, hogy tovább lépünk és inszeminációt csinálunk. 

Első próbálkozáskor megkaptam sok-sok gyógyszert, ezek közül folyamatosan ötöt kellett szednem:

• Gynositol napi 2*1: mio-inozitot és folsavat tartalmazó étrend kiegészítő, babatervezés során ajánlott,
• Merckformin XR napi 1*1: cukorbetegség kezelésére, nekem jelenleg inzulinrezisztencia miatt,
• Vitamin D 3000NE napi 1*1: a D vitamin hiánya okozhat meddőséget és cukorbetegséget. Mindennap, de babatervezésnél is ajánlott a napi szintű bevitele,
• L-Thyroxin napi 1*1/2: pajzsmirigy problémák esetén ajánlott. Nekem ilyen jellegű problémám konkrétan nincs, viszont a prolaktin szintemmel volt probléma, emiatt kellett,
• Bromocriptin napi 1*1/2: szintén a prolaktin szintem miatt volt rá szükség. 

Szóval lelkesen elkezdtem ezeknek a szedését, aztán vártuk a menstruációt. Amint megérkezett a harmadik napon kellett telefonálnom és elkezdődött az ultrahang és gyógyszer hadjárat. 

A ciklus 3.napján megjelentem a doktornőnél, ott kaptam egy szuper kis papírt (a lenti képen látjátok). Ezen jelölte a doktornő a ciklus napját valamint azt, hogy mikor mi a teendő. Peteérés előtti 5 napban két gyógyszerrel bővült a táram:

• Clostilbegyt 5 napig napi 1*1: peteérést serkentő (ún. ovuláció-stimuláló) hatású szer, 
• Meriofert KIT injekció, a megadott időpontokban napi 1*1: peteérést segíti szintén, vagyis azt, hogy egyszerre több tüsző is megérjen. 

A gyógyszerrel alapjáraton nem volt problémám, viszont az injekció beadásával már annál inkább. Félek a tűtől, azt sem szeretem, ha más megszúr. Itt viszont saját magamat kellett. Mindig ugyanabban az időpontban kellett beadni és mivel munkahelyen nem akartam ezzel szórakozni, ezért ez egy esti időpont lett. A rendelőben megmutatták a beadás lépéseit, ami akkor egyszerűnek tűnt, de mikor ott álltam este kezemben a tűvel, akkor már nem volt az. Most ennek a folyamatát nem írnám le, ha legközelebb lesz ilyen készítek róla egy videót. 

Szóval az öt napi plusz gyógyszer utáni napon újra ultrahang. Ott doktornő ellenőrizte hogyan is nőnek a kis szépségek, első alkalommal ennek megfelelően a harmadik Meriofert KIT beadását is felírta. Ez meg is történt, október 9-én este viszont jött a feketeleves. Baromi nagy görcs és darabos menstruáció.

Volt egy félelmem, ami sajnos másnap az orvosnál be is bizonyosodott. Az előtte napi újabb mensturációval levált a szép vastag méhnyálkahártya és kilökődött mindegyik petesejt, ami addigra már szépen megért. 

Mondanom sem kell nem voltam ezek után a legjobb állapotban és Párom sem. De úgy gondoltuk újra nekivágunk, a következő alkalommal okosabbak leszünk. Azt megfigyeltem, hogy a darabos és görcsölős menstruáció volt a tényleges, az előtte lévő (több napig tartó) csak "valami" volt. Ennek utána kell járnom, még jó, hogy ilyen jellegű az egyik újévi fogadalmam. :) 

Szóval már tudtam, hogy legközelebb ezt a pillanatot kell megvárni és ekkor kezdhetjük el az inszeminációt. 

Jött a november, az újabb menstruáció, az első jelentkezésnél már elmentem a doktornőhöz, viszont megbeszéltük, hogy ezt a görcsölős-dolgot megvárjuk és akkor jelentkezem. Szerencsére ez a nap hamar eljött, amikor újra megkerestem a rendelőt és kezdődhetett újra a procedúra. Itt az injekció beadásánál már profi voltam, már Párom is végig nézhette. :) 

Szépen haladtunk, a bal petefészkemben sokkal több érett petezsák volt, mint a jobban. Ez azért vicces, mert anno a bal oldalon volt a cisztám. Még mosolyogtam is rajta, hogy lám: igyekszik helyrehozni a korábbi "kárt". :)

November 14-én, csütörtökön kellett volna mennem doktornőhöz, hogy megbeszéljük mikor is lesz a beültetés. 13-án azonban reggel jött egy kis hang, hogy nézzem meg a kis mikroszkópommal van-e peteérésem. És volt. Gyorsan telefonáltam a doktornőnek, aki aznap ultrahanggal meg is nézte és kaptam egy kis papírt, amit vártam. 

November 15-én lesz a nagy nap. A beültetés előtt 36 órával kell beadni az Ovitrelle nevű injekciót, ami a tüszőrepedést idézi elő. Éjfélre kaptam meg ezt feladatként, gondolom sejtitek, hogy kezemben a telefonnal aludtam el és vártam az ébresztő hangját, de már előtte felkeltem magamtól. Párom egyszer ki akarta venni a kezemből a telefont, de résen voltam. :) Szóval eljött az éjfél, beadtam az injekciót. Ehhez előtte nem kaptam utasítást, azt mondták ugyanolyan lesz, mint a másik. Nem teljesen ugyanaz volt, de szerencse, hogy van internet. Segített. :) 

Végre eljött 15-e. Páromnak 9:30-ra kellett mennie leadni a mintát. Ezt utána "tisztítják" és csak egy úgynevezett sűrítményt helyeznek fel a méhbe. 

Az eljárás során a spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik elő őket az eseményhez. A sűrítmény csak a mozgékony, egészséges spermákat tartalmazza, valamint az úgynevezett prosztaglandinoktól mentes, ami méh összehúzódást  okoz. 

A minta leadástól számított két óra múlva kellett nekem is megjelenni. Az ilyen jellegű beavatkozás előtt ajánlatos elmenni mosdóba, nehogy a vizsgálóasztalon, felhelyezés közben akarjunk bepisilni. :) 

Szóval bementem, doktornő pedig behozta a mintát. Egy fecskendőben volt, a végén egy hosszú katéterrel. Eléggé mókás volt, mert a becsomagolt mintán ott virított a Párom valamint az én nevem is. Nézzem meg, rendben van-e. Persze. Csak csináljuk, mert nagyon izgulok... 

Maga a beültetés a normál vizsgálóasztalon, a megszokott pozícióban történik. Talán annyi különbség volt, hogy kicsit lejjebb kellett csúsznom, mint a rendes vizsgálatokon. Szerencsére nekem a méhem normális (nem hátrahajló, stb.), de ebben az esetben is fontos a megfelelő pozíció. 

A katéterrel sosem voltam barátságban, a felhelyezésnél is csak ez a része volt kellemetlen. Egyébként pikk-pakk megtörtént a dolog, utána öltözhettem is és mehettem pihenni. Fél órát pihentem egy másik helyiségben, doktornő aranyos volt, mert betakargatott és beküldte hozzám a Párom is. :) Akkor ott nagyon bizakodtunk és mosolyogtunk is az egészen. Sosem gondoltuk volna, hogy eljutunk ide és már ikreket láttunk a lelki szemeink előtt. A pihenés után fizettünk és mehettünk haza. A beültetés napján nekem nem ajánlotta a doktornő a szexet, olvastam már ettől eltérő véleményt is. Egyébként néhány napig kíméljük magunkat és ne csináljunk ülőfürdőt sem. 

Nagyon komolyan vettem, mert a beültetés és az azt követő napon pihentem. Nem is tornáztam. Szerencsére nem voltak fájdalmaim, de erről is olvastam már mindenféle tapasztalatot. Az eseményt követő naptól kezdve 14 napig napi 2*2 Utrogestan kúpot kellett használnom, ami a megtapadást segíti. 

Két hétig izgultunk. Próbáltuk elengedni és bízni benne, hogy ez most sikerült. Bár bennem ott bujkált a kisördög, hogy mégsem, de próbáltam minél messzebbre elkergetni. November 29-én kellett megjelenni vérvételen, mert ez a legbiztosabb módja, hogy megtudjuk az eredményt. Egész nap izgultam mi lesz, aztán megcsörrent a telefon.

Biztos van nálatok is olyan beszélgetés, amikor már a köszönés hanglejtéséből érzed, hogy mi lesz. Hát sajnos ez nálam is így volt. Negatív. Mondhatni összetörtem, szerencsére egy kolléganőm/barátnőm tudott az egészről és amikor felpattantam jött Ő is. És vigasztalt. Egy másik kollégámmal együtt. 

Nem könnyű főleg úgy, hogy körülöttem sokan "babásodnak", hogy azokat a neveket adják a gyerekeiknek, amiket én is szeretnék. Látni, hogy másoknak mennyire könnyen jön. Látni azt, hogy sok helyen már a negyedik "potyog" ki, vagy hogy bántják, nem foglalkoznak vele, nem örülnek neki. 

Tudom, hogy sok ilyen pár van, mint mi és bízok benne, hogy egyszer hozzánk és hozzájuk is elérkezik a várva-várt kis jövevény. Bár jelenleg úgy érzem ez sosem fog megtörténni, de majd változik ez is. Most igyekszem összeszedni magam, emiatt beiratkoztam egy jóga tanfolyamra, ahol kifejezetten az endometriózissal fogunk foglalkozni. Nem életcél az, hogy (ahogy most is) minden menstruációnál sírjak a görcsöléstől és két Algopyrin után tudjam azt mondani: jól érzem magam. 

Ami fontos, hogy Férjecskémmel itt vagyunk egymásnak és átvészeljük ezt is valahogy. :) <3