Sziasztok!

Mint azt korábban már megírtam, január 17-én lézeres szemműtéten estem át. :) 

Bár ez nem tartozik az oldal témájához, mégis ígértem erről egy összefoglalót, amit végre sikerült megírni. :) 

Szóval kezdjük az elején. :) Már évekkel ezelőtt szerettem volna letenni a szemüveget és a különböző szem-tornák kipróbálása után úgy gondoltam az egyetlen megoldás az lehet, ha megműttetem a szemem. Lehet nem voltam eléggé kitartó, ezt már sosem tudom meg. Tavaly előtt már egyszer jelentkeztem vizsgálatra, viszont akkor a tényleges beavatkozástól eltántorított az a gondolat, hogy ez az egész késleltetheti a baba-kérdést. 

Tavaly év végén viszont úgy döntöttem nem várok tovább. Jelentkeztem is online a vizsgálatra, amire január 8-án (épp Édesapám születésnapján) került sor. Már a legelején eldöntött volt számomra, hogy a Sasszemklinikán csináltatom meg a műtétet. Erről olvastam és hallottam a legtöbbet, sok ismerősöm is itt végeztette el a beavatkozást és jó véleménnyel voltak róla. A vizsgálat előtt Párommal átbeszéltük melyik kezelések jöhetnek nálam szóba attól függően, hogy az orvos mit mond és ezek között felállítottunk egy sorrendet. Több fajta kezelés van, természetesen gyógyulási időben, műtét hosszában, a tényleges kezelésben és árban eltérnek. Két kezelés között vaciláltunk, ami döntő volt, az a gyógyulási idő hossza (erről még később).

A vizsgálat kb 2 órás volt, ami alatt rengeteg mindent megnéztek:

• fénytörési hibák,
• szemnyomás,
• térlátás, 
• szaruhártya vastagság,
• dioptriamérés

csak hogy néhányat említsek. Ezután pupillatágító szemcseppet kaptam, ami további vizsgálatok miatt fontos, ezekkel újabb, a beavatkozás szempontjából lényeges adatok nyerhetőek. Mármint az orvosoknak. :) 

Ez a pupillatágító szemcsepp nagyon vicces volt. A közlekedésben nem zavart, viszont szemüveggel közelre nem láttam. Azt vettem észre, hogy a karom túl rövid ahhoz, hogy el tudjam olvasni az üzeneteimet, vagy bármit. Szemüveg nélkül viszont nem volt probléma. Ennek a hatása kb. 1,5 nap alatt múlt el, a vizsgálatot követő napi munkavégzés határozottan vicces volt. Ahogy a pupillám is. :D Majdnem a teljes szememet a pupillám töltötte ki, még én is megbámultam magam a tükörben. :) 

Izgultam már a vizsgálat során is, mert sajnos nem mindenki alkalmas a műtétre, ezen a vizsgálaton derül ki. Szerencsére alkalmas voltam, bármelyik kezelés szóba jöhetett, úgyhogy az általunk felállított sorrend alapján döntöttem. Az első a listán nálunk a Sasszem FEMTO kezelés volt, a második a Sasszem NO-TOUCH. 

A FEMTO esetében a gyógyulási idő 3 hét, valamint a beavatkozás után 2 hónapig kell UV szűrős napszemüveget hordani, míg a NO-TOUCH esetében 5 hónap a gyógyulási idő és 6 hónapig kell napszemüveg. A gyógyulási idő alatt szteroidos szemcseppet kell használni, valamint emellett műkönnyet a szemszárazság miatt. És most itt gyorsan meg is magyaráznám a baba-kérdést. A szteroidos szemcsepp használata alatt nem javasolt a terhesség, valamint ennek a szemcseppnek a szervezetből való kiürülési ideje 1 hónap, ami alatt szintén nem ajánlott a baba. Ezért halasztottam el korábban, sajnos "feleslegesen". 

A műtétre az alkalmassági vizsgálat után január 17-én került sor. :) Nagyon-nagyon vártam és egészen a beavatkozás előttig nem izgultam. Már lelkileg készültem rá, hogy végre újra szemüveg-mentes leszek. :) Előtte már feladatot is kaptam, ugyanis a műtétet megelőző 3. naptól (vagyis nekem január 14-től) napi 3*1 csepp műkönnyet kellett használnom. 

A műtét napján újra elvégeztek néhány vizsgálatot a korábbiak közül és a doktornővel véglegesítettük a dioptriát. Itt derült ki számomra, hogy minimális cilinderem is van, ami azt jelenti, hogy a szaruhártya felszíne/görbülete nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, mintha egy gumilabdát kétoldalt megnyomnánk, enyhén tojásdad alakú: az egyik átmérő irányában görbébb (domborúbb) a felszín, míg a másik irányban laposabb. 

A vizsgálatok után volt időm kifizetni az eljárás díját (megjegyzem ez fájt, de már most úgy gondolom, hogy abszolút megérte) és választanom napszemüveget, hogy védjem majd a szemem az UV sugárzástól. Az egyik asszisztenstől megkaptam minden hasznos információt és a Garanciavállalási nyilatkozatot is. Utóbbi arra szolgál, hogy ha nem megfelelően sikerült a kezelés, akkor a Sasszemklinika megismétli saját költségen. Kaptam egy nyugtató tablettát is, hogy a műtét alatt ne idegeskedjek. Nem azt mondom, hogy nem hatott, de lehet kicsit jobban izgultam, mint amennyire a tabletta felkészült volt. :) :D 

Aztán egyszer csak behívtak az Előkészítőbe. Itt a szemem környékét lefertőtlenítették és kaptam érzéstelenítő szemcseppeket is. Egy hölgyet épp kikísértek ugyanide, csak másik ajtón jött. Ekkor "esett le", hogy bizony innen már a műtőbe visznek. Erre valahogy nem voltam felkészülve. :) :) :) 

A műtőben felfektettek egy asztalra és arra kértek, hogy pihenjek. Két géppel történt a kezelés, először egy számítógép vezérelte gép védőlebenyt alakít ki a szaruhártya felső részén, a második gép pedig a lebeny alatt, egy olyan részen végzi el magát a korrekciót, ahol nincsenek idegvégződések. Ha erről többet szeretnétek megtudni, itt olvasgassatok. :) 

Szóval felfektettek az ágyra és betoltak az első gép alá. A doktornő végig beszélt hozzám és mondta mikor mi fog történni. Először a bal, majd a jobb szememen végezték el a védőlebeny kialakítását. Egy kis (szerintem) műanyag eszközzel kitámasztásra került a szemhéjam, hogy megakadályozza a pislogást, valamint időközönként egy folyadékot öntöttek a szemembe a szemszárazság elkerülése miatt. Nekem annyi dolgom volt csak, hogy a lézerbe nézzek. Igazából máshova nem is tudtam volna, hiszen közvetlenül ez volt előttem. :) Az a szemem, amelyiken éppen nem történt kezelés leragasztásra került. Ennél a gépnél csak nyomó érzést éreztem, miközben a védőlebeny kialakítását végezték. Miután mind a két szememen végeztek, áttoltak a következő géphez, aminél már magát a korrekciót csinálták. Itt is ugyanaz történt, mint az előző gépnél (lézerbe kellett nézni, folyadékot öntöttek a szemembe, amelyik szememen nem történt beavatkozás azt letakarták), de kicsit kellemetlen volt a lézerbe nézni, leginkább a fény miatt. Összességében a nyomó érzésen kívül semmit nem éreztem az egészből, teljesen fájdalommentes volt a beavatkozás. Miután végeztek, egy asszisztens segített felállni az ágyról és megkért, hogy a tőlem kb 3 méterre lévő falióráról olvassam le mennyi az idő. Homályosan, de láttam és nagyon örültem neki. :) :) :) 

Ezután kikísértek, kint letörölték a jódot a szemem környékéről, készítettek egy képet rólam és kikísértek a váróba, ahol kb 20 percet kellett pihenni. Annyira meg voltam lepődve az eseményektől, hogy észre sem vettem Páromat. A kezdeti sokk után kezdett elmúlni az érzéstelenítő szemcseppek hatása és kezdett kicsit kellemetlen lenni. Egy doktornő még megvizsgált, hogy minden rendben ment-e, aztán hazaengedtek. A vizsgálat során fénnyel világítottak a szemembe, amit sajnos nem sikerült nyitva tartani, úgyhogy a doktornő segített. :) 

Itt szeretném megjegyezni, hogy ha szeretnétek jótékonykodni, akkor a régi (már hasztalanná vált) szemüvegeteket otthagyhatjátok a klinikán és megkapja olyan valaki, akinek szüksége van rá. 

Hazafelé úthoz mindenképp szükséges a kísérő, ugyanis nekem csak úgy esett jól, ha csukva volt a szemem. Elkezdett könnyezni és a fényre nagyon érzékeny volt. A műtétet követően két szemcseppet kellett használni, a szteroidosat csak 3 hétig, a műkönnyet tovább, egészen pontosan addig, amíg jólesik, folyamatosan csökkentve a cseppentéseket. A műtét napján a szteroidos szemcseppet óránként, a műkönnyet pedig 15 percenként kellett használni, a következő naptól óránként 1 műkönny és napi 5*1 szteroidos. Természetesen ez az ébrenlét óráira vonatkozik, az alvást emiatt nem kell megszakítani. Ami fontos volt, hogy ha a két szemcsepp használata egy időpontra esett, akkor először mindenképp a műkönnyet, utána pedig a szteroidosat kellett használni úgy, hogy 5 percnek el kellett telnie a két cseppentés között. 

Nagyon vártam, hogy hazaérjünk és lepihenhessek, fekvő helyzetben könnyebb volt a szemcseppek használata is, ugyanis alig bírtam kinyitni a szemem. Nem fájt, csak kellemetlen volt, de ez összességében kb 3 óráig tartott. A szemcseppek használatára ébresztőt állítottam (vagyis Párom :) ) és olyan filmet hallgattam, amit már láttam ezerszer, így kényszer sem volt arra, hogy kinyissam a szemem. :D Miután a kellemetlenség elmúlt kezdtem felfogni, hogy ezentúl nem lesz szükség szemüvegre. :) Első este mindenképp háton kellett aludni, hogy a szaruhártya és a védőlebeny egyenesen maradjon és gyógyuljon. Azt hittem ez nehéz lesz, de elfáradtam annyira, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet.

Több kontrollvizsgálat van a műtétet követően, ezeknek a vizsgálatoknak a díja bele van építve a kezelés árába:

• egy napos,
• egy hetes: innentől kezdve 5 naponként folyamatosan csökkenteni kell a szteroidos szemcsepp használatát, mellette a műkönny használható gyakran,
• egy hónapos: ettől kezdve pedig már a műkönny is folyamatosan elhagyható. Persze ha száraz a szem, akkor nyugodtan használható,
• három hónapos (ez most sajnos nekem elmarad a koronavírus miatt, de szerencsére nincs semmilyen panasz, így nem is szükséges),
• hat hónapos. 

Elég hamar elmaradtak azok a mozdulatok, amiket közel 20 év alatt megszoktam, például hogy fürdés előtt leveszem a szemüvegemet. :) Hamar hozzászoktam a napszemüveghez is és a felszabadult érzéshez, hogy már nem vagyok szemüveghez kötve. A műtétet követően még kb 2 hétig érzékeny volt a szemem a fényre, ez a munkahelyi világításra is igaz volt, de más kellemetlen érzés nem volt. 

Egy kollégiumi emlék nagyon megmaradt bennem: hajnalban szobatársaim felkeltek és örömmel mondták, hogy esik a hó. Én is meg akartam nézni, de először fel kellett vennem a szemüvegemet. Mindig ez volt az első mozdulat a napomban, ha tisztán akartam látni mi történik körülöttem. Erre most már nincs szükség. :) 

Lassan 3 hónapja Sasszemű vagyok, szerencsére a vizsgálatok során eddig minden rendben volt és remélem ez továbbra is így marad. A látásom (doktornő szerint) átlagon felüli, bár őszintén szólva fogalmam sincs milyennek kellene lennie, ha átlagos. :) Mindenesetre látok rendesen és mindezt szemüveg nélkül, ennek nagyon-nagyon örülök. :) A szemszárazság a mai napig megvan, de csak reggel, napközben már nincs ilyen problémám. Ilyenkor természetesen használom is a műkönnyet, ez már valahogy a részemmé vált. :) 

Idő kell ahhoz, hogy beálljon a végleges látásélesség, ebben az időszakban nem szabad kétségbe esni, ha épp nem úgy látsz, mint egy nappal korábban. Nekem is szokott ez változni, de ez függ attól is mennyire vagy kipihent. Folyamatosan gyógyul a szem, a végeredmény pedig biztosan tökéletes lesz. :) 

Több ismerősömtől hallottam, hogy fél ettől az egésztől, én is féltem. Viszont azt tanácsoltam Nekik és Nektek is, ha tehetitek mindenképp vágjatok bele, megéri! :)  

A képen a volt szemüvegemet látjátok, amit a klinikán hagytam, remélem olyan emberhez került, akinek hasznára válik! 

További szép napot Nektek, ha kérdésetek lenne keressetek nyugodtan! :) 

Jó pihenést!