Sziasztok! 

Még tavaly ígértem egy bejegyzést a szülés-élményemről, az első 6 hétről. Nos, ezzel kicsit elcsúsztam, de most pótlom. :) 

Szóval... Manót eredetileg 2021.május 28-ra vártuk. Párom akkor még biztonsági őrként dolgozott 24/48-as beosztásban. Így május 19-én itthon maradtam egyedül és mivel már végeztem a mosással, pakolással, előkészületekkel, úgy döntöttem takarítani fogok. Nagy pocakkal amúgy is nehezen ment, de aznap valahogy nem volt erőm az egészhez. Egész napos program lett végül, estére kicsit véreztem is. Írtam is Páromnak, hogy lehet elindult kifelé a gyerkőc. Este mást nem vettem észre magamon, csak hogy nem komfortos a bőrömben lenni. Viktor hajnali 6-ig dolgozott volna, viszont bent a munkahelyen jelezte az eseményeket, így pár órával korábban már elindult haza. Épp pisilés után voltam, úgyhogy ébren megvártam, míg hazaért, majd aludtunk tovább. 6 körül arra keltem, hogy wc-zni kell, de nem történt semmi. Aztán mikor már harmadszorra játszottam el és elindultak a fájások, akkor ébresztettem Viktort, hogy itt bizony akció van. :) 

Utána eléggé begyorsultak az események. Mindenkit "riasztottunk", 10 után indultunk el a kórházba, ahová már konyhakészen érkeztünk. Rögtön szülőszoba, vizsgálatok, "itt bizony mindjárt gyerek lesz". Aztán nem lett. Legalábbis nem olyan gyorsan, mint ahogy azt az orvosom mondta. :) Dani szépen elindult, viszont rosszul helyezkedett. Hiába próbálkoztunk több mindennel, kaptam oxitocint (amire sajnos lassult a szívverése), nem mozdult tovább. Miután az ügyeletes orvos is megvizsgált döntöttünk úgy, hogy itt bizony császár lesz. Így 16:22-re meg is érkezett a mi kis Csodánk 4010 grammal és 58 centiméterrel. :) Rengeteg haja volt és már akkor látszott, hogy nagyon nyugodt baba. :) Megpuszilgattam, aztán míg rendbe raktak megkapta Apuka, majd egy órát töltöttünk közösen és indult életem legnehezebb két napja. 

A kórházi lét Nekem maga volt a pokol. Örültem nagyon, hogy kint van, viszont bántott a tudat, hogy császáros baba lett. Aztán azt sem tudtam mit és hogyan kell vele csinálni. A szoptatás sem ment, mivel Manó alsó állkapcsa sokkal beljebb volt, mint a felső, így nem tudott rendesen enni. Kaptam bimbóvédőt, amivel (szerintem) elindultunk lefelé a lejtőn. A két napom alatt kb 6 órát aludtam, Manó sokat sírt, a császáros sebem is fájt, alig vártam, hogy hazaérjünk. A császármetszés miatt iszonyatosan felvizesedtem, kevés tejcsim is volt, tápszert kellett kérnem Daninak (amit egyébként pont egy olyan csapattól kaptam, akik iszonyú megalázóan kezelték a helyzetet). Ráadásul a bal fülcimpája Daninak "hibás". Azt mondta az egyik nővér, hogy ez régen problémát jelzett, emiatt 6 hetes korában egy koponya-, csípő-, has ultrahangra mindenképp menjünk el. Ekkor volt 1 napos a gyermekem, gondolhatjátok mit éreztem... 

Aztán végre hazamehettünk és úgy gondoltam, most már minden jó lesz. Sajnos nem így történt. Nem ment a szoptatás továbbra sem, sok idő alatt nagyon keveset evett. Emiatt Manó sokat fogyott, én bújtam az internetet, találkoztam a rengeteg "anyatej-nácival" (bocsánat a kifejezésért), beszéltünk szoptatási tanácsadókkal, fejtem, cumisüvegből pótoltunk. Aztán mégse cumisüvegből, hanem kispohárból, nehogy cumizavar legyen. Persze, megpróbáljuk. Egyik este Párom épp zuhanyozott, én etettem Danit és úgy félrenyelt, majdnem megfulladt a kezemben. Visítottam segítségért, szerencsére megoldódott a dolog, de akkor, ott nagyon sírtam (és teszem ezt mindig, ha erre gondolok). Iszonyú érzés volt. Aztán eldöntöttem, hogy nem érdekel, marad a cumisüveg, ennyit nem ér a dolog. 

Egyre kevesebb lett a tej, a rengeteg stressz miatt egy durva fertőzést is összeszedtem, úgyhogy gyógyszer és gyógyulgatás. Mikor legelőször adtam itthon Manónak tápszert is sírtam. Visszagondolva úgy látom, szülés utáni depresszióval küzdöttem. Viktor végig nyugtatott, semmi baj nem lesz, ha tápszeren nő fel, Ő is így volt. Itt van, semmi baja. :) Valahogy nem nyugodtam meg, ostoroztam magam, rossz anya vagyok. Egyrészt nem voltam képes arra, hogy természetes úton megfoganjon bennem egy baba, aztán császáros lett és még tápszeres is legyen??? Nehéz volt. Aztán egyszer, mikor kettesben voltunk itthon, a kimerültségtől nem tudtam megnyugtatni és kiabáltam. Persze megijedt és még jobban elkezdett sírni. A bűntudat annyira arcon csapott... Ott, akkor eldöntöttem, hogy nem érdekel mit eszik, csak legyek nyugodt, kiegyensúlyozott, mert Daninak erre van szüksége. 

Onnantól kezdtünk ténylegesen "barátkozni". Ha azt hiszitek, hogy tápszert sokkal egyszerűbb adni a gyermeknek elmondom: ez baromira nem így van. Rengeteg fajta van, mi is többet kipróbáltunk, de egyik sem volt az igazi. Mivel már dolgoztak az Anyai-ösztönök éreztem, hogy valami nem oké. Végül eljutottunk gasztroenterológushoz, ahol kiderült, hogy Dani refluxos. Speciális tápszer, ami (míg kiürül a tejfehérje a szervezetből) savat okoz. Kemény küzdések, de hála istennek minden jól alakult. :) A hízás is szépen beindult, én is nyugodtabb lettem, Apuka is rengeteget segített. :) A napirendünk is szépen-lassan kialakult, onnantól pedig én is teljesen megnyugodtam (már amennyire egy Anyuka ezt teheti). 

Újdonsült kismama ismerőseimnek mindig azt mondom, hogy SOHA ne bújják az internetet. Legyen egyetlen egy ember, akiben megbíznak és hallgatnak a tanácsára. Többet én sem fogom soha ezt tenni, mert mindig az a vége, hogy szar anya vagyok, mások (nyilván) sokkal jobban csinálják és csak az a jó, ahogy azt Ők teszik. Nyilván tudom azt is, hogy az anyatej a legjobb táplálék a baba számára, viszont nem szabad elítélni azt, ha valakinek mégis tápszeres lesz a babája. Nem tudhatja senki, hogy milyen élethelyzet van mögötte, az adott Anyuka hogyan érzi magát emiatt és ettől egyáltalán nem rossz anya. Sőt! Az már bőven jó pont, hogyha nem hagyja éhezni a gyermekét és inkább segítségért nyúl. :) 

Hogy megnyugodjatok: természetesen voltunk 6 hetesen az ultrahangon, de hála istennek semmi baja nincs a Kisfiamnak. :) A fülcimpája ilyen, amilyen, genetika. Szerintem ez a szexepile. :) 

Jövő héten már 8 hónapos lesz ez a kis Csoda, akit annyira imádok, hogy elmondani nem lehet. Néha csak nézem és szeretném megállítani az időt, hogy örökre így maradjunk. :) Nyilván ezt nem tehetem meg, ezért igyekszem minden percét kiélvezni. Most már kúszik, két fogacskája van, rengeteg haja, nagy hangja, forgolódik álmában, mint a nagyok, nagyon kiegyensúlyozott és rengeteget mosolyog. Más nekem nem is kell. :) 

Visszagondolva az elmúlt időszakra úgy volt jó minden, ahogy történt. Igen, még a nehéz időszak is. Mert ezekkel jutottunk el oda, ahol most vagyunk és ezt a részét imádom. :) 

Persze Danit is. És az Apukáját is, mert végig bíztatott, ahogy teszi a mai napig is. :) <3

Ez pedig a két legújabb, kedvenc képem Manókámról: 

És még egy fontos dolog... Várandósság alatt nagyon féltem a szülési fájdalmaktól. Aztán történt minden úgy, ahogy, viszont mikor már az aranyórán a kezemben tartottam ezt a kis Csöppséget nem emlékeztem a fájdalomra. Ahogy a mai napig nem emlékszem rá. :) Sokan ezt mondták és ez tényleg így is van! :) 

Vigyázzatok magatokra! :) 

Sziasztok!

Mint azt már sokan tudjátok 3,5 év után sikerült az, amiért eddig küzdöttünk: végre kisbabát várunk! <3

A történetem ott fejeződött be ezzel kapcsolatban, hogy 2019-ben két sikertelen inszemináción voltunk túl, ami fizikailag és lelkileg is megviselt minket. Aztán januárban jött a feladat: lombik. 

(Fénykép forrása, ahol a lombikról is olvashattok: https://elokeszules.blog.hu/2018/10/21/lombik_vagy_nem_lombik)

Novák doktor úrnál jártam, ahol megnéztük a bélendometriózisomat (ami köszöni szépen, jól van) és megbeszéltük, hogy nálam feleslegesen "szórakozunk" inszeminációval. Mindenképp lombikra küldött, aminek köszönhetően jött az újabb feladat: meg kellett keresnünk a megfelelő intézményt és orvost, aki segít nekünk. 

Szerencsére egyik barátnőm hamar tudott segíteni ebben és a SOTE Asszisztált Reprodukciós Centrumát ajánlotta. Fel is kerestük őket, február közepére kaptunk időpontot egy első körös beszélgetésre. Itt megkaptuk a listát a szükséges vizsgálatokról: az alaphormonok mellett szükség volt még jó néhány speciálisabbra, valamint a Párom is kapott feladatot, nehogy unatkozzon. :) Ezt sikerült el is kezdeni, a 3.napi ciklushormon-vérvételen túl is voltam, viszont a 21.napira sajnos már nem sikerült eljutni, mert jött a koronavírus és a leállás. 

Természetesen nem érintett minket jól. Újabb pofon, újabb késlekedés, újabb várakozás. 

Aztán májusban tudtunk újra indulni, itt a megérzésemnek köszönhető, hogy ez is így alakult. Az az információ volt a honlapon közzétéve, hogy "sorban állás" van a vizsgálatoknál, az újraindulás miatt először válogatnak a párok között és a Centrum fogja keresni a pácienseket a továbbiakkal kapcsolatban. Vártam 2-3 hetet, de csak nem érkezett a telefon, úgyhogy futottam én egy kört náluk. Kiderült, hogy nem minden orvosnál van ez a válogatás és hála istennek az én orvosomnál pont nincs, úgyhogy a következő ciklusban kezdhetünk is újra minden vizsgálatot, aztán haladhatunk a lombikkal. Természetesen nagyon örültünk neki, bíztunk benne, hogy innentől felgyorsulnak az események.  

Túlestünk minden vizsgálaton és júniusban el is tudtunk menni az orvoshoz minden eredménnyel. Legalábbis ezt hittük. Kiderült, hogy a hüvelykenet-tenyésztés eredménye nem érkezett még meg, várni kell még rá 2-3 hetet. Végre meglett, viszont az egyik baktériumra pozitív lettem. Visszamentünk az orvoshoz, aki azt közölte velünk, hogy amíg erre a baktériumra nem leszek negatív, addig nem kezdhető a vizsgálat. Már július elején jártunk. Nem voltunk boldogok. Mondhatni nagyon nem. 

Mivel júliusban jártunk, esedékes volt a kontroll Novák doktor úrnál, ahova sajnos sok, újabb panasszal/tünettel érkeztem. Szerencsére a bélendometriózisom nem nőtt, viszont a panaszok miatt szóba került a műtét lehetősége is. Azt beszéltük meg, hogy bár Ő nem javasolja, de ha szeretném megműt, viszont mindenféleképpen szeretné egy meddőségi specialista véleményét is a műtét előtt. Nem beszéltük meg véglegesen, hogy műtét lesz. Bíztam az ajánlott specialista véleményében, ugyanis Ő nem volt más, mint doktor úr felesége, Dr. Vesztergom Dóra. Szerencsénkre Ő is a SOTE ARC-n dolgozik, így nem volt más dolgunk, mint a meglévő leletekkel, eredményekkel egy időpontot kérni hozzá. 

Augusztus elején sor is került a találkozóra, ami alatt sok-sok új információt megtudtam az endometriózisról, valamint az engem érintő részéről is. Kiderült, hogy IV.stádiumú endometriózisom van, ami a legsúlyosabb. A cuki kis csomóm a méh hátsó falát, a méhtartó szalagokat és a végbél egy részét érinti. Valamint a korábbi műtétem (amikor a bal petefészkemben található csomót távolították el) miatt sajnos a petefészkem működése/minősége jelentősen romlott, ami az AMH értékemen is meglátszódott. Dóra is elmondta, hogy nem javasolja a műtétet, mert a "bontás" nagyobb károkat okozna mint a jelenlegi helyzet, valamint felmerülhet szövődmény, esetleg újabb műtét, vagy a sztóma is szóba kerülhet. Úgy döntöttünk inkább, hogy a jelenlegi helyzetben maradjon a lombik, viszont mindenképp Dórával. Két szempont is közrejátszott abban, hogy az orvos-váltás megtörténhessen: egyrészt a korábbi orvosom befejezte a praktizálást a SOTE ARC-n belül, valamint szerencsére az én kérésemre is megtörténhetett ez a dolog. 

A meglévő vizsgálatok eredményeit átnézve Dóra azt javasolta, hogy a következő ciklusban indítsunk lombikot. Újabb vérvételt azért nem javasolt, mert véleménye szerint nálam javulást/romlást/más eredményeket nagyon nem látnánk, valamint a baktériumra vonatkozóan azt az infot kaptam, hogy ez bármikor előfordulhat a női szervezetben és nem befolyásolja a lombik eredményét. 

Természetesen nagyon örültünk és végre éreztük azt, hogy haladunk a dolgokkal. :) :) :) 

Nem kellett sokat várni a következő ciklusra, augusztus 18-án már vérvételen ültem. Elkezdeni az egészet viszont csak 24-én tudtuk, ekkor voltak az eredményeim a kezdésnek megfelelőek. Megkaptam a kis sorvezetőmet, ami már az inszeminációk miatt ismerős volt. 

Mint azt már tudjátok, félek a tűtől. A lombik során pedig nagyrészt injekciókkal találkoztam. Volt ismerős is közte, volt, aminek meg kellett tanulni a használatát. És elmondhatom Nektek, ezalatt a program alatt mindent megcsináltam, amit csak lehetett az injekciókkal: munkahelyen a wc-ben, a nővérem társaságában adtam be, kiöntöttem egyet, az Ovitrelle (tüszőrepesztő) egy része nem bennem, hanem a csapban kötött ki, fájt is, be is pirosodott és még sorolhatnám. Az injekcióktól és dobozaikról nem készítettem képet, de higgyétek el egy nagyobb szatyorban várják, hogy leadjuk a megfelelő veszélyes hulladék gyűjtő helyen. 

Szóval végre haladtunk szépen, lassan. Szeptember 4-én volt a petesejt leszívás. Altatásban, éhgyomorra. Az egész lombik alatt nagy problémákkal küzdöttem. Például hogy be fogom-e tudni adni az injekciót, odaérek-e a vérvételre, az altatás előtt pedig azon izgultam, hogy tényleg el fogok-e aludni. :D Jelzem: igen, sikerült. :) Egy fájdalom volt csak: a kanült a kézfejembe kaptam, mivel a karomnál nem találtak megfelelő eret. Ezt okozza, ha étlen-szomjan vagy már több, mint 11 órát. :) 

7:30-ra kellett beérkezni a SOTE-ra, ahol kaptam egy ágyat, átöltöztem pizsibe és vártam a továbbiakat. Dóra nagyon aranyos volt, mert benézett hozzám, elmondta, hogy a progeszteron értékem hála istennek jó, így beültethető majd a kis embrió. Már persze ha lesz, de akkor még ezért szurkoltunk. A szobában megismerkedtem egy nagyon kedves leányzóval. Nekik most nagyon szorítsatok, mert lombik-folyamatban vannak és most nagyon kell nekik mindenféle pozitív gondolat/energia! :) 

Maga a leszívás azért történik altatásban, hogy ne lássuk azt a gyönyörű nagy tűt, amivel leszívják a kis petezsákokat. Legalábbis szerintem. A lényeg, hogy nem láttam, mert jót aludtam. :) Az egész egyébként nőgyógyászati vizsgálati pozícióban történik. Az altató-oldat csípett, de szerencsére gyorsan elaludtam tőle. :) 

Az altatás után már a szobában ébredtem, ahol a műtős-fiú kérte, hogy kapaszkodjak a nyakába, hogy át tudjon pakolni a rendes ágyra. Az első kérdésem az volt felé, hogy "Hát Te meg mit keresel itt?". Ugyanis maszkban nagyon hasonlított egyik kollégáimra. Persze fél perccel a kérdés után, mikor észhez tértem bocsánatot is kértem tőle, de ettől függetlenül akkor, ott, nagyon vicces volt a helyzet! :D 

Az ébredés után már pisilni mentem, ettem, ittam, írtam mindenkinek, hogy jól vagyok. A szobatársnőm csodálkozott is rajta, hogy ennyire aktív vagyok, miután így kiütöttek. :) Dóra asszisztensével, Annával sikerült megbeszélni, hogy összesen 7 petesejt lett, de elvileg erről kaptam infot még fent a műtőben is (amit igazából csak elhiszek, mert nem emlékszem rá :) ). Itt azt hittem megszabadultam az injekcióktól, de a lombik-protokoll nem állt meg, elő kellett készülni a beültetésre, ami miatt újabb injekciókra volt szükség. 

Miután hazaértem, indultunk is a Balatonra, az első házassági-évfordulós ünneplésre. Nem volt egyszerű, mert az injekcióktól feszült a pocakom, de szerencsére magán a lombikon nem sokat gondolkodtunk. Egészen szombatig, amikor is csörgött a telefon, az embriológus hívott, hogy a 7 petesejtből 6 megtermékenyült. :) Nagyon örültünk és vártuk a hétfőt, amikor is kaptuk az újabb telefont, hogy a 6-ból 4 maradt "életben" és szerdán (09.09.-én) várnak a beültetésre. 

A beültetésre szerencsére nem étlen-szomjan, hanem teli húgyhólyaggal kellett érkezni. Valamit-valamiért. :) Gondolom kitaláltátok, hogy ezen a napon azért izgultam, nehogy bepisiljek. :D Szóval szerdán megérkeztem, kaptam szobát, bár itt most egyedül voltam. Épp sikerült átöltözni, mikor már jöttek is értem, mehettünk fel a műtőbe. 

Maga a beültetés is a nőgyógyászati-vizsgálati pozícióban történik, a folyamat ugyanaz, mint az inszeminációnál. Szerencsére mind a négy embrió megmaradt, amiből csak egyet kaptunk vissza. Dóra még az elején elmondta, hogy a lombik sem sikerülhet elsőre, kevés az esély rá. Természetesen erre készültünk, lelkiekben tudtuk, viszont az nagy segítség volt, hogy ha az első embrió nem is tapad meg, van még három "lehetőségünk". Elég morbidul hangzik, de így van. 

A beültetést egyébként ultrahanggal végig követik, a beültetett embrióról pedig kaptam egy képet. :) Miután lekísértek a szobába azt nézegettem és kértem, hogy kapaszkodjon és maradjon velünk. 

A hazaút egyébként nagyon vicces volt. :) 15 perc sétára lakunk az intézettől, viszont Páromtól kértem (vigyorogva), hogy jöjjön el értem kocsival. Ő volt olyan cuki, hogy ezt meg is tette, amin én nagyon jót nevettem. Neki nem esett le, hogy csak viccelek, bár nem értette miért kell kocsival jönnie. :D Szóval hazaértem és pihentem, de nem hímes tojás módjára, mint az inszemináció után. Hajolgattam, Baltazárral foglalkoztam, filmeztem. Csütörtökön még nem dolgoztam és mivel áram sem volt aznap, így Catan telepeseivel játszottunk, amin nagyon jókat szórakoztam.

Aztán jött a feketeleves. A beültetés hétvégéjén beköszöntött a havi bajom, ami hivatalosan esedékes volt. Más volt, mint a többi, de azért rosszul esett. Ettől függetlenül használtam tovább a progeszteron kúpot a protokollnak megfelelően és pár alkalommal meg is toldottam egy kis Women's Cream-el (természetes progeszteron krém). 

Hétfőn telefonáltam a dokinak, csináltunk egy vérvételt. A progeszteron érték alapján nem volt sem biztató, sem elkeserítő a helyzet, úgyhogy használtam tovább az előírásnak megfelelően a progeszteron kúpokat. 

Őszintén szólva elengedtem ezt az egészet. Néhányszor elbeszélgettem a babával, hogy ha szeretne velünk maradni, akkor nagyon fogunk örülni. Ha viszont úgy dönt, hogy most elmegy, azt is elfogadjuk. Tudtam, hogy van még 3 fagyibabánk és reméltem, hogy ha most Ő nem is, hármójuk közül valaki majd úgy dönt, hogy a mi babánk lesz. 

Aztán a vérzés elállt, és 09.23-án hivatalos voltam egy vérvételre. Nem csináltam aznap tesztet, mert már úgy voltam vele, hogy úgyis kiderül mi a helyzet, szóval már úgyis mindegy. :)

Épp egy meetingen ültem, mikor az ügyfélkapun megnéztem az eredményt és ott virított magas progeszteron és HCG értékkel. A tenyerem izzadt és alig vártam, hogy vége legyen a meetingnek, aztán hívjanak villámgyorsan. Kiderült, hogy a telefonhívásra másnapig várnom kell, ugyanis a protokoll szerint a vérvétel eredményét az asszisztensek kapják meg, amit egyeztetnek az orvosokkal és csak másnap telefonálnak. Szóval izgalom. 

Páromat nem akartam megvárakoztatni egy nappal, úgyhogy hazafelé beugrottam a gyógyszertárba és vettem két terhességi tesztet. Hazaértem, gyorsan meg is csináltam és nem akartam hinni a szememnek. :) 

Siettem Páromhoz, aki elsőre nem is értette, hogy mi történik, mert korábban azt mondtam neki, hogy nincs még eredmény. :) De nagyon örültünk, hogy végre itt van és sikerült. :) Korábban egy kis ajándékot készíttettem neki, ezzel kapta meg a pozitív tesztet is. :) 

Másnap reggel azért csináltam még egy tesztet, mert ugye a reggeli a biztos, de hála istennek az is pozitív lett, és aznap megérkezett a várva-várt telefon is a gratulációval.

Innentől már csak azon szurkoltunk, hogy velünk maradjon. Biztató volt az is, hogy az október elején végzett első ultrahangon már a szívverését is meghallgathattam. :) Hazafelé jövet találkoztam a SOTE ARC megalapítójával, Sipos doktor úrral. Beszélgettem vele, kérdezte, hogy hányadik lombik, sikerült-e?! Első, és hála istennek igen. Gratulált és elmesélte, hogy ezért csinálta ezt az intézményt. Hogy minél több baba szülessen. És milyen jól tette. Egy csoda az az intézmény, ahol mindenki kedves, segítőkész és nagyon érti a dolgát. Csak hálásak lehetünk nekik! :) 

Azóta már tudjuk, hogy egy egyáltalán nem szégyenlős, a családi ékszert villámgyorsan kipakolós kisfiú növekszik bennem, aki majd a Dániel névre fog hallgatni (legalábbis reméljük-bár őszintén szólva nekem a Batman név is tetszik :D ) és május végén érkezik. :) 

Nem tudom hogyan, de sikerült nagyon nyugodtan végig csinálni ezt a lombikot. Sokat segített Árvai Nóri, akit a lombik előtt kerestem meg, Baltazás és Loki, akik a kis szőrös tappancsaikkal és idióta fejükkel elterelték a gondolataimat, a Párom, aki elviselt a hülyeségeimmel és még néhány ismerős, akik tippekkel-tanácsokkal láttak el. 

Most már kezd visszatérni az energiám is, tornázok, dolgozok, pihenek, amíg meg nem érkezik a kis-Főnök. :) :) :)

Vigyázzatok magatokra! :)  

Sziasztok!

Most, hogy itthon ülök lakáson belüli elfoglaltságokat keresek és igyekszem lekötni magam, mielőtt bekattanok. Volt mély pontom, de eddig úgy tűnik sikerült kijutni belőle, remélem később nem jön elő. Nekem ebben a meditáció segített, de ez gondolom mindenkinél más. Összeszedtem Nektek néhány alternatívát mivel tölthetitek az így kapott lehetőséget, remélem hasznos lesz. :) 

Az első, amit már említettem a meditáció. Egy rokon halálesete miatt mélypontra kerültem, kellett egy kis segítség. Egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam tanácsot mit is csináljak, hasznos volt. Ha tehetitek fél órára vonuljatok el, hallgassatok valamilyen nyugtató zenét és próbáljatok meg kikapcsolni. Ha tudtok találjatok ki magatoknak valamilyen mantrát, amit akár napközben is ismételgethettek magatoknak, például:

Egészséges és boldog vagyok!

Én a meditációmhoz ezt a zenét hallgatom, de válasszatok magatoknak nyugodtan olyat, ami jobban tetszik:

https://www.youtube.com/watch?v=6_wKl8NtmBo&t=2123s

Vannak azok az elfoglaltságok, amik minden hetesek: takarítás, sütés, főzés, rendrakás. Viszont ezt egy kicsit turbózzátok fel. Itt arra gondolok, hogy csináljatok nyugodtan egy tavaszi nagytakarítást, szelektáljatok, válogassatok ki minden feleslegessé vált dolgot és ajándékozzátok vagy adakozzátok el. Persze figyeljetek arra, hogy csak olyan dologgal tegyétek ezt, amit Ti is szívesen használnátok. Ha tehetitek próbáljatok ki olyan ételeket, amiket eddig nem tettetek, esetleg kicsit macerásabbak és most van időtök az elkészítésére. 

Olvassatok! Sokat! :) Remélem nem kell megmagyarázni miért. Hasznos! Sokat tanulhattok belőle, vagy csak élvezetes. És mellesleg fejleszti a nyelvtanotokat is! :) 

Nézzetek olyan filmeket, sorozatokat, amikre eddig nem volt időtök. Én például nem nagyon szerettem a Star Warst, de most megnéztem mind a 9 részét plusz a kiegészítő filmeket és összességében azt tudom mondani egész jó. Ha van Netflixetek, Tiétek a pálya. Rengeteg fajta sorozat van rajta: Narcos, Stranger Things, A nagy pénzrablás, stb. Én például most a The Night Managert nézem. Ez mondjuk pont nem Netflixes, de régóta meg akartam nézni. Természetesen nem azért, mert Tom Hiddleston van benne... Neeeeem... :) 

Tornázzatok! Ha van pár felesleges kiló, amitől szeretnétek megszabadulni vagy csak formában szeretnétek tartani magatokat, mindenképp hasznos. Én most az elliptikus trénert nem nagyon használom, de letöltöttem összesen 3 alkalmazást, ami 30 napos kihívásokat tartalmaz: plank, erősítő torna és nyújtás. A plank nagyon húzós, de tetszik. :) 

Ha van kisállatotok és szeretnétek neki régóta megtanítani egy trükköt: itt az idő! :) Baltazárral ma a Gyere ide, Ül és Helyedre vezényszavakat tanultuk és egész ügyes volt. :) Persze hamar rájött, hogy mit akarunk tőle és elkezdett puffogni, de a sonka miatt megcsinálta. :D Kicsit nagyszájú lett az utóbbi időben, úgyhogy le kell törni a szarvát, ez most komoly feladat lesz. :(: Egyébként napi kétszer járunk vele sétálni, úgyhogy a kimozdulás is megvan, persze csak okosan! 

Számítógépes játékok. Sosem szerettem. Aztán eljött az a pillanat, amikor úgy gondoltam kipróbálom. Párom a Diablo 3-al játszik, úgyhogy ez jó döntés volt nekem is. Igazából eléggé tetszik. A Necromancer karakter a legjobb, úgyhogy ezzel megyek. Egyébként pedig éljen a Hay Day! :) 

Ha már itt tartunk: társasjáték. Ismeritek a Cluedot? Vagy a Fedőnevek Négyszemköztöt? Ami van otthon társasjáték túrjátok elő és kezdjétek el újra játszani. Jó móka! :) 

És a másik: puzzle. Van olyan kirakó otthon, amit még nem raktatok ki? Itt az idő! :) Remek érzés, amikor kezd összeállni a kép és persze ha megvan az összes darab! :D 

Egyik nap egy kis kreatív elfoglaltságra vágytam. Hirtelen semmit nem találtam, ami megfelelő lenne, úgyhogy keresgéltem az interneten. Ismeritek a számos kifestőket? Painting by numbers. Rendeltem. Négyet. Egyből. :) Három ajándékba lesz, egy nekem és már nagyon várom, hogy ideérjenek. A többit nem mutatom meg, de az enyémet a képen látjátok. Remélem így fog kinézni akkor is, ha elkészítem. :) 

Beszélgessetek. Attól, hogy be vagytok zárva még nyugodtan beszélgethettek a veletek élőkkel, esetleg telefonon szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, barátokkal, akikkel szeretnétek. Töltsetek minőségi időt azokkal, akik Nektek fontosak. Most szerencsére nem kell rohanni, lesz idő mindenkire. :) 

Figyeljetek oda a jó dolgokra! Nekem például van munkám, egy remek férjem, egy cuki hörcsögünk, egy kicsit bolond kutyánk. Van anyukám, testvéreim, van mit ennünk, van fedél a fejünk felett. Ezek mind-mind remek dolgok. Legyünk hálásak azokért a dolgokért, amik jelen vannak az életünkben. 

És ami egy újévi fogadalmam is volt: helyrehozom a ciklusom. Jelenleg Women's Cream-et használok, mert mind kiderült progeszteron hiányom van. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki hatásos. :) 

Most, hogy így leírtam mindent amiket szoktam csinálni igazából úgy érzem nem is panaszkodhatok. Maximum lassan csak azért, hogy ezt a sok mindent hogy sűrítem bele a mindennapjaimba. :)  Lassan összeáll egy napi rutin, amit majd igyekszem tartani, vagyis: ébredés, séta Baltival, reggeli, munka, Balti tanítása, torna, délutáni séta Baltival és szabadidő. 

Remélem nem tart már sokáig ez a koronavírus, tartsatok ki és legyetek kreatívak. Felelősen kell most mindenkinek viselkednie ahhoz, hogy minél hamarabb véget érjen ez a helyzet és újra mehessünk ki a szabadba! :) 

Sziasztok!

Mint azt korábban már megírtam, január 17-én lézeres szemműtéten estem át. :) 

Bár ez nem tartozik az oldal témájához, mégis ígértem erről egy összefoglalót, amit végre sikerült megírni. :) 

Szóval kezdjük az elején. :) Már évekkel ezelőtt szerettem volna letenni a szemüveget és a különböző szem-tornák kipróbálása után úgy gondoltam az egyetlen megoldás az lehet, ha megműttetem a szemem. Lehet nem voltam eléggé kitartó, ezt már sosem tudom meg. Tavaly előtt már egyszer jelentkeztem vizsgálatra, viszont akkor a tényleges beavatkozástól eltántorított az a gondolat, hogy ez az egész késleltetheti a baba-kérdést. 

Tavaly év végén viszont úgy döntöttem nem várok tovább. Jelentkeztem is online a vizsgálatra, amire január 8-án (épp Édesapám születésnapján) került sor. Már a legelején eldöntött volt számomra, hogy a Sasszemklinikán csináltatom meg a műtétet. Erről olvastam és hallottam a legtöbbet, sok ismerősöm is itt végeztette el a beavatkozást és jó véleménnyel voltak róla. A vizsgálat előtt Párommal átbeszéltük melyik kezelések jöhetnek nálam szóba attól függően, hogy az orvos mit mond és ezek között felállítottunk egy sorrendet. Több fajta kezelés van, természetesen gyógyulási időben, műtét hosszában, a tényleges kezelésben és árban eltérnek. Két kezelés között vaciláltunk, ami döntő volt, az a gyógyulási idő hossza (erről még később).

A vizsgálat kb 2 órás volt, ami alatt rengeteg mindent megnéztek:

• fénytörési hibák,
• szemnyomás,
• térlátás, 
• szaruhártya vastagság,
• dioptriamérés

csak hogy néhányat említsek. Ezután pupillatágító szemcseppet kaptam, ami további vizsgálatok miatt fontos, ezekkel újabb, a beavatkozás szempontjából lényeges adatok nyerhetőek. Mármint az orvosoknak. :) 

Ez a pupillatágító szemcsepp nagyon vicces volt. A közlekedésben nem zavart, viszont szemüveggel közelre nem láttam. Azt vettem észre, hogy a karom túl rövid ahhoz, hogy el tudjam olvasni az üzeneteimet, vagy bármit. Szemüveg nélkül viszont nem volt probléma. Ennek a hatása kb. 1,5 nap alatt múlt el, a vizsgálatot követő napi munkavégzés határozottan vicces volt. Ahogy a pupillám is. :D Majdnem a teljes szememet a pupillám töltötte ki, még én is megbámultam magam a tükörben. :) 

Izgultam már a vizsgálat során is, mert sajnos nem mindenki alkalmas a műtétre, ezen a vizsgálaton derül ki. Szerencsére alkalmas voltam, bármelyik kezelés szóba jöhetett, úgyhogy az általunk felállított sorrend alapján döntöttem. Az első a listán nálunk a Sasszem FEMTO kezelés volt, a második a Sasszem NO-TOUCH. 

A FEMTO esetében a gyógyulási idő 3 hét, valamint a beavatkozás után 2 hónapig kell UV szűrős napszemüveget hordani, míg a NO-TOUCH esetében 5 hónap a gyógyulási idő és 6 hónapig kell napszemüveg. A gyógyulási idő alatt szteroidos szemcseppet kell használni, valamint emellett műkönnyet a szemszárazság miatt. És most itt gyorsan meg is magyaráznám a baba-kérdést. A szteroidos szemcsepp használata alatt nem javasolt a terhesség, valamint ennek a szemcseppnek a szervezetből való kiürülési ideje 1 hónap, ami alatt szintén nem ajánlott a baba. Ezért halasztottam el korábban, sajnos "feleslegesen". 

A műtétre az alkalmassági vizsgálat után január 17-én került sor. :) Nagyon-nagyon vártam és egészen a beavatkozás előttig nem izgultam. Már lelkileg készültem rá, hogy végre újra szemüveg-mentes leszek. :) Előtte már feladatot is kaptam, ugyanis a műtétet megelőző 3. naptól (vagyis nekem január 14-től) napi 3*1 csepp műkönnyet kellett használnom. 

A műtét napján újra elvégeztek néhány vizsgálatot a korábbiak közül és a doktornővel véglegesítettük a dioptriát. Itt derült ki számomra, hogy minimális cilinderem is van, ami azt jelenti, hogy a szaruhártya felszíne/görbülete nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, mintha egy gumilabdát kétoldalt megnyomnánk, enyhén tojásdad alakú: az egyik átmérő irányában görbébb (domborúbb) a felszín, míg a másik irányban laposabb. 

A vizsgálatok után volt időm kifizetni az eljárás díját (megjegyzem ez fájt, de már most úgy gondolom, hogy abszolút megérte) és választanom napszemüveget, hogy védjem majd a szemem az UV sugárzástól. Az egyik asszisztenstől megkaptam minden hasznos információt és a Garanciavállalási nyilatkozatot is. Utóbbi arra szolgál, hogy ha nem megfelelően sikerült a kezelés, akkor a Sasszemklinika megismétli saját költségen. Kaptam egy nyugtató tablettát is, hogy a műtét alatt ne idegeskedjek. Nem azt mondom, hogy nem hatott, de lehet kicsit jobban izgultam, mint amennyire a tabletta felkészült volt. :) :D 

Aztán egyszer csak behívtak az Előkészítőbe. Itt a szemem környékét lefertőtlenítették és kaptam érzéstelenítő szemcseppeket is. Egy hölgyet épp kikísértek ugyanide, csak másik ajtón jött. Ekkor "esett le", hogy bizony innen már a műtőbe visznek. Erre valahogy nem voltam felkészülve. :) :) :) 

A műtőben felfektettek egy asztalra és arra kértek, hogy pihenjek. Két géppel történt a kezelés, először egy számítógép vezérelte gép védőlebenyt alakít ki a szaruhártya felső részén, a második gép pedig a lebeny alatt, egy olyan részen végzi el magát a korrekciót, ahol nincsenek idegvégződések. Ha erről többet szeretnétek megtudni, itt olvasgassatok. :) 

Szóval felfektettek az ágyra és betoltak az első gép alá. A doktornő végig beszélt hozzám és mondta mikor mi fog történni. Először a bal, majd a jobb szememen végezték el a védőlebeny kialakítását. Egy kis (szerintem) műanyag eszközzel kitámasztásra került a szemhéjam, hogy megakadályozza a pislogást, valamint időközönként egy folyadékot öntöttek a szemembe a szemszárazság elkerülése miatt. Nekem annyi dolgom volt csak, hogy a lézerbe nézzek. Igazából máshova nem is tudtam volna, hiszen közvetlenül ez volt előttem. :) Az a szemem, amelyiken éppen nem történt kezelés leragasztásra került. Ennél a gépnél csak nyomó érzést éreztem, miközben a védőlebeny kialakítását végezték. Miután mind a két szememen végeztek, áttoltak a következő géphez, aminél már magát a korrekciót csinálták. Itt is ugyanaz történt, mint az előző gépnél (lézerbe kellett nézni, folyadékot öntöttek a szemembe, amelyik szememen nem történt beavatkozás azt letakarták), de kicsit kellemetlen volt a lézerbe nézni, leginkább a fény miatt. Összességében a nyomó érzésen kívül semmit nem éreztem az egészből, teljesen fájdalommentes volt a beavatkozás. Miután végeztek, egy asszisztens segített felállni az ágyról és megkért, hogy a tőlem kb 3 méterre lévő falióráról olvassam le mennyi az idő. Homályosan, de láttam és nagyon örültem neki. :) :) :) 

Ezután kikísértek, kint letörölték a jódot a szemem környékéről, készítettek egy képet rólam és kikísértek a váróba, ahol kb 20 percet kellett pihenni. Annyira meg voltam lepődve az eseményektől, hogy észre sem vettem Páromat. A kezdeti sokk után kezdett elmúlni az érzéstelenítő szemcseppek hatása és kezdett kicsit kellemetlen lenni. Egy doktornő még megvizsgált, hogy minden rendben ment-e, aztán hazaengedtek. A vizsgálat során fénnyel világítottak a szemembe, amit sajnos nem sikerült nyitva tartani, úgyhogy a doktornő segített. :) 

Itt szeretném megjegyezni, hogy ha szeretnétek jótékonykodni, akkor a régi (már hasztalanná vált) szemüvegeteket otthagyhatjátok a klinikán és megkapja olyan valaki, akinek szüksége van rá. 

Hazafelé úthoz mindenképp szükséges a kísérő, ugyanis nekem csak úgy esett jól, ha csukva volt a szemem. Elkezdett könnyezni és a fényre nagyon érzékeny volt. A műtétet követően két szemcseppet kellett használni, a szteroidosat csak 3 hétig, a műkönnyet tovább, egészen pontosan addig, amíg jólesik, folyamatosan csökkentve a cseppentéseket. A műtét napján a szteroidos szemcseppet óránként, a műkönnyet pedig 15 percenként kellett használni, a következő naptól óránként 1 műkönny és napi 5*1 szteroidos. Természetesen ez az ébrenlét óráira vonatkozik, az alvást emiatt nem kell megszakítani. Ami fontos volt, hogy ha a két szemcsepp használata egy időpontra esett, akkor először mindenképp a műkönnyet, utána pedig a szteroidosat kellett használni úgy, hogy 5 percnek el kellett telnie a két cseppentés között. 

Nagyon vártam, hogy hazaérjünk és lepihenhessek, fekvő helyzetben könnyebb volt a szemcseppek használata is, ugyanis alig bírtam kinyitni a szemem. Nem fájt, csak kellemetlen volt, de ez összességében kb 3 óráig tartott. A szemcseppek használatára ébresztőt állítottam (vagyis Párom :) ) és olyan filmet hallgattam, amit már láttam ezerszer, így kényszer sem volt arra, hogy kinyissam a szemem. :D Miután a kellemetlenség elmúlt kezdtem felfogni, hogy ezentúl nem lesz szükség szemüvegre. :) Első este mindenképp háton kellett aludni, hogy a szaruhártya és a védőlebeny egyenesen maradjon és gyógyuljon. Azt hittem ez nehéz lesz, de elfáradtam annyira, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet.

Több kontrollvizsgálat van a műtétet követően, ezeknek a vizsgálatoknak a díja bele van építve a kezelés árába:

• egy napos,
• egy hetes: innentől kezdve 5 naponként folyamatosan csökkenteni kell a szteroidos szemcsepp használatát, mellette a műkönny használható gyakran,
• egy hónapos: ettől kezdve pedig már a műkönny is folyamatosan elhagyható. Persze ha száraz a szem, akkor nyugodtan használható,
• három hónapos (ez most sajnos nekem elmarad a koronavírus miatt, de szerencsére nincs semmilyen panasz, így nem is szükséges),
• hat hónapos. 

Elég hamar elmaradtak azok a mozdulatok, amiket közel 20 év alatt megszoktam, például hogy fürdés előtt leveszem a szemüvegemet. :) Hamar hozzászoktam a napszemüveghez is és a felszabadult érzéshez, hogy már nem vagyok szemüveghez kötve. A műtétet követően még kb 2 hétig érzékeny volt a szemem a fényre, ez a munkahelyi világításra is igaz volt, de más kellemetlen érzés nem volt. 

Egy kollégiumi emlék nagyon megmaradt bennem: hajnalban szobatársaim felkeltek és örömmel mondták, hogy esik a hó. Én is meg akartam nézni, de először fel kellett vennem a szemüvegemet. Mindig ez volt az első mozdulat a napomban, ha tisztán akartam látni mi történik körülöttem. Erre most már nincs szükség. :) 

Lassan 3 hónapja Sasszemű vagyok, szerencsére a vizsgálatok során eddig minden rendben volt és remélem ez továbbra is így marad. A látásom (doktornő szerint) átlagon felüli, bár őszintén szólva fogalmam sincs milyennek kellene lennie, ha átlagos. :) Mindenesetre látok rendesen és mindezt szemüveg nélkül, ennek nagyon-nagyon örülök. :) A szemszárazság a mai napig megvan, de csak reggel, napközben már nincs ilyen problémám. Ilyenkor természetesen használom is a műkönnyet, ez már valahogy a részemmé vált. :) 

Idő kell ahhoz, hogy beálljon a végleges látásélesség, ebben az időszakban nem szabad kétségbe esni, ha épp nem úgy látsz, mint egy nappal korábban. Nekem is szokott ez változni, de ez függ attól is mennyire vagy kipihent. Folyamatosan gyógyul a szem, a végeredmény pedig biztosan tökéletes lesz. :) 

Több ismerősömtől hallottam, hogy fél ettől az egésztől, én is féltem. Viszont azt tanácsoltam Nekik és Nektek is, ha tehetitek mindenképp vágjatok bele, megéri! :)  

A képen a volt szemüvegemet látjátok, amit a klinikán hagytam, remélem olyan emberhez került, akinek hasznára válik! 

További szép napot Nektek, ha kérdésetek lenne keressetek nyugodtan! :) 

Jó pihenést! 

Sziasztok!

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy tavaly sajnos két sikertelen inszeminációval "gazdagodtunk". Hogy el tudjam engedni az ezekkel járó lelki-rossz érzéseket, úgy gondoltam leírom Nektek mi is történt velünk.

Maga az inszemináció mesterséges spermafelhelyezés, a lombik előszobája. Azoknak a pároknak ajánlják, akiknél előzetes vizsgálatok alapján és több hónapja meglévő próbálkozás esetén sem jön össze a baba. 

A gyermektelenség "kezelése" esetén először gyógyszeres úton próbálják megoldani a fennálló problémát (pl.: pajzsmirigy problémák, endometriózis, nem megfelelő spermaszám stb.). Amennyiben továbbra sem jön a baba, akkor kezdődnek a beavatkozások, ezek közül az első lépcső az inszemináció. Ilyenkor a petevezeték nincs elzáródva és a spermaszám is megfelelő (5 millió feletti), valamint a hormonok is - közel - jól működnek.

(kép forrása: https://wmn.hu/elet/23480-inszeminacio-amikor-a-ferjed-reggel-te-pedig-delben-fogsz-neki-a-gyerekgyartasnak) 

Nálunk is ez a helyzet. Sajnos több, mint 2 éve várunk a babára, aki eddig úgy gondolta nem jön. Eddig is sok gyógyszert szedtem, több mindennel próbálkoztunk az orvosommal. Októberben beszéltük meg, hogy tovább lépünk és inszeminációt csinálunk. 

Első próbálkozáskor megkaptam sok-sok gyógyszert, ezek közül folyamatosan ötöt kellett szednem:

• Gynositol napi 2*1: mio-inozitot és folsavat tartalmazó étrend kiegészítő, babatervezés során ajánlott,
• Merckformin XR napi 1*1: cukorbetegség kezelésére, nekem jelenleg inzulinrezisztencia miatt,
• Vitamin D 3000NE napi 1*1: a D vitamin hiánya okozhat meddőséget és cukorbetegséget. Mindennap, de babatervezésnél is ajánlott a napi szintű bevitele,
• L-Thyroxin napi 1*1/2: pajzsmirigy problémák esetén ajánlott. Nekem ilyen jellegű problémám konkrétan nincs, viszont a prolaktin szintemmel volt probléma, emiatt kellett,
• Bromocriptin napi 1*1/2: szintén a prolaktin szintem miatt volt rá szükség. 

Szóval lelkesen elkezdtem ezeknek a szedését, aztán vártuk a menstruációt. Amint megérkezett a harmadik napon kellett telefonálnom és elkezdődött az ultrahang és gyógyszer hadjárat. 

A ciklus 3.napján megjelentem a doktornőnél, ott kaptam egy szuper kis papírt (a lenti képen látjátok). Ezen jelölte a doktornő a ciklus napját valamint azt, hogy mikor mi a teendő. Peteérés előtti 5 napban két gyógyszerrel bővült a táram:

• Clostilbegyt 5 napig napi 1*1: peteérést serkentő (ún. ovuláció-stimuláló) hatású szer, 
• Meriofert KIT injekció, a megadott időpontokban napi 1*1: peteérést segíti szintén, vagyis azt, hogy egyszerre több tüsző is megérjen. 

A gyógyszerrel alapjáraton nem volt problémám, viszont az injekció beadásával már annál inkább. Félek a tűtől, azt sem szeretem, ha más megszúr. Itt viszont saját magamat kellett. Mindig ugyanabban az időpontban kellett beadni és mivel munkahelyen nem akartam ezzel szórakozni, ezért ez egy esti időpont lett. A rendelőben megmutatták a beadás lépéseit, ami akkor egyszerűnek tűnt, de mikor ott álltam este kezemben a tűvel, akkor már nem volt az. Most ennek a folyamatát nem írnám le, ha legközelebb lesz ilyen készítek róla egy videót. 

Szóval az öt napi plusz gyógyszer utáni napon újra ultrahang. Ott doktornő ellenőrizte hogyan is nőnek a kis szépségek, első alkalommal ennek megfelelően a harmadik Meriofert KIT beadását is felírta. Ez meg is történt, október 9-én este viszont jött a feketeleves. Baromi nagy görcs és darabos menstruáció.

Volt egy félelmem, ami sajnos másnap az orvosnál be is bizonyosodott. Az előtte napi újabb mensturációval levált a szép vastag méhnyálkahártya és kilökődött mindegyik petesejt, ami addigra már szépen megért. 

Mondanom sem kell nem voltam ezek után a legjobb állapotban és Párom sem. De úgy gondoltuk újra nekivágunk, a következő alkalommal okosabbak leszünk. Azt megfigyeltem, hogy a darabos és görcsölős menstruáció volt a tényleges, az előtte lévő (több napig tartó) csak "valami" volt. Ennek utána kell járnom, még jó, hogy ilyen jellegű az egyik újévi fogadalmam. :) 

Szóval már tudtam, hogy legközelebb ezt a pillanatot kell megvárni és ekkor kezdhetjük el az inszeminációt. 

Jött a november, az újabb menstruáció, az első jelentkezésnél már elmentem a doktornőhöz, viszont megbeszéltük, hogy ezt a görcsölős-dolgot megvárjuk és akkor jelentkezem. Szerencsére ez a nap hamar eljött, amikor újra megkerestem a rendelőt és kezdődhetett újra a procedúra. Itt az injekció beadásánál már profi voltam, már Párom is végig nézhette. :) 

Szépen haladtunk, a bal petefészkemben sokkal több érett petezsák volt, mint a jobban. Ez azért vicces, mert anno a bal oldalon volt a cisztám. Még mosolyogtam is rajta, hogy lám: igyekszik helyrehozni a korábbi "kárt". :)

November 14-én, csütörtökön kellett volna mennem doktornőhöz, hogy megbeszéljük mikor is lesz a beültetés. 13-án azonban reggel jött egy kis hang, hogy nézzem meg a kis mikroszkópommal van-e peteérésem. És volt. Gyorsan telefonáltam a doktornőnek, aki aznap ultrahanggal meg is nézte és kaptam egy kis papírt, amit vártam. 

November 15-én lesz a nagy nap. A beültetés előtt 36 órával kell beadni az Ovitrelle nevű injekciót, ami a tüszőrepedést idézi elő. Éjfélre kaptam meg ezt feladatként, gondolom sejtitek, hogy kezemben a telefonnal aludtam el és vártam az ébresztő hangját, de már előtte felkeltem magamtól. Párom egyszer ki akarta venni a kezemből a telefont, de résen voltam. :) Szóval eljött az éjfél, beadtam az injekciót. Ehhez előtte nem kaptam utasítást, azt mondták ugyanolyan lesz, mint a másik. Nem teljesen ugyanaz volt, de szerencse, hogy van internet. Segített. :) 

Végre eljött 15-e. Páromnak 9:30-ra kellett mennie leadni a mintát. Ezt utána "tisztítják" és csak egy úgynevezett sűrítményt helyeznek fel a méhbe. 

Az eljárás során a spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik elő őket az eseményhez. A sűrítmény csak a mozgékony, egészséges spermákat tartalmazza, valamint az úgynevezett prosztaglandinoktól mentes, ami méh összehúzódást  okoz. 

A minta leadástól számított két óra múlva kellett nekem is megjelenni. Az ilyen jellegű beavatkozás előtt ajánlatos elmenni mosdóba, nehogy a vizsgálóasztalon, felhelyezés közben akarjunk bepisilni. :) 

Szóval bementem, doktornő pedig behozta a mintát. Egy fecskendőben volt, a végén egy hosszú katéterrel. Eléggé mókás volt, mert a becsomagolt mintán ott virított a Párom valamint az én nevem is. Nézzem meg, rendben van-e. Persze. Csak csináljuk, mert nagyon izgulok... 

Maga a beültetés a normál vizsgálóasztalon, a megszokott pozícióban történik. Talán annyi különbség volt, hogy kicsit lejjebb kellett csúsznom, mint a rendes vizsgálatokon. Szerencsére nekem a méhem normális (nem hátrahajló, stb.), de ebben az esetben is fontos a megfelelő pozíció. 

A katéterrel sosem voltam barátságban, a felhelyezésnél is csak ez a része volt kellemetlen. Egyébként pikk-pakk megtörtént a dolog, utána öltözhettem is és mehettem pihenni. Fél órát pihentem egy másik helyiségben, doktornő aranyos volt, mert betakargatott és beküldte hozzám a Párom is. :) Akkor ott nagyon bizakodtunk és mosolyogtunk is az egészen. Sosem gondoltuk volna, hogy eljutunk ide és már ikreket láttunk a lelki szemeink előtt. A pihenés után fizettünk és mehettünk haza. A beültetés napján nekem nem ajánlotta a doktornő a szexet, olvastam már ettől eltérő véleményt is. Egyébként néhány napig kíméljük magunkat és ne csináljunk ülőfürdőt sem. 

Nagyon komolyan vettem, mert a beültetés és az azt követő napon pihentem. Nem is tornáztam. Szerencsére nem voltak fájdalmaim, de erről is olvastam már mindenféle tapasztalatot. Az eseményt követő naptól kezdve 14 napig napi 2*2 Utrogestan kúpot kellett használnom, ami a megtapadást segíti. 

Két hétig izgultunk. Próbáltuk elengedni és bízni benne, hogy ez most sikerült. Bár bennem ott bujkált a kisördög, hogy mégsem, de próbáltam minél messzebbre elkergetni. November 29-én kellett megjelenni vérvételen, mert ez a legbiztosabb módja, hogy megtudjuk az eredményt. Egész nap izgultam mi lesz, aztán megcsörrent a telefon.

Biztos van nálatok is olyan beszélgetés, amikor már a köszönés hanglejtéséből érzed, hogy mi lesz. Hát sajnos ez nálam is így volt. Negatív. Mondhatni összetörtem, szerencsére egy kolléganőm/barátnőm tudott az egészről és amikor felpattantam jött Ő is. És vigasztalt. Egy másik kollégámmal együtt. 

Nem könnyű főleg úgy, hogy körülöttem sokan "babásodnak", hogy azokat a neveket adják a gyerekeiknek, amiket én is szeretnék. Látni, hogy másoknak mennyire könnyen jön. Látni azt, hogy sok helyen már a negyedik "potyog" ki, vagy hogy bántják, nem foglalkoznak vele, nem örülnek neki. 

Tudom, hogy sok ilyen pár van, mint mi és bízok benne, hogy egyszer hozzánk és hozzájuk is elérkezik a várva-várt kis jövevény. Bár jelenleg úgy érzem ez sosem fog megtörténni, de majd változik ez is. Most igyekszem összeszedni magam, emiatt beiratkoztam egy jóga tanfolyamra, ahol kifejezetten az endometriózissal fogunk foglalkozni. Nem életcél az, hogy (ahogy most is) minden menstruációnál sírjak a görcsöléstől és két Algopyrin után tudjam azt mondani: jól érzem magam. 

Ami fontos, hogy Férjecskémmel itt vagyunk egymásnak és átvészeljük ezt is valahogy. :) <3

Sziasztok!

Először is szeretnék Nagyon Boldog Új Évet Kívánni Nektek! :) Remélem a 2020-as év mindenkinek olyan lesz, amilyet szeretne, ehhez sok szerencsét és kitartást kívánok Nektek! :) 

(Kép forrása: https://www.nyugat.hu//var/improxy/bW9ya1xDbGFzc2VzXEltYWdlXFRodW1iXEZIRFBpY3R1cmU_/p2/01/p2019123187fef1e7.jpg?m=1577797759)

Másodszor pedig szeretnék egy kis összefoglalót írni Nektek a 2019-es évemről és megosztom Veletek az újévi fogadalmaimat. :) 

A 2019-es év nem volt sajnos egyszerű, volt jó és rossz része is. 

Először a rosszak: 

• a folyamatos fájdalmak miatt eljutottam dr. Novák Zoltán specialistához, aki bélendometriózist diagnosztizált nálam,
• elvesztettük Keresztanyumat,
• utána Mazsikutya is itt hagyott minket, 
• két sikertelen inszemináció után a ciklusom romokban, a lelkünk kezd helyrejönni. 

És a jók: 

• Eljegyzés, esküvő, nászút :) <3
• egy korábbi petefészek-cisztám felszívódott,
• elkezdtünk ismerkedni egy tündéri kutyussal, Baltazárral, akivel szerencsére egyre jobban halad a rehabilitáció, 
• környezettudatosabban élünk,
• elkezdtem egy új tanfolyamot, ami nagyon tetszik, 
• kaptam egy e-book olvasót és egy elliptikus trénert.  

A legtöbb rossz sajnos év vége felé történt, így az utóbbi időszak nehéz volt lelkileg. Ami a legjobban fáj az inszeminációk után a ciklusom teljes mértékű felborulása. Két hét alatt nem úszom meg, két napi görcsölés mostanában az átlag (a korábbi fél nap helyett) és sajnos csak a görcsök megléte mellett tudom biztosan azt mondani, hogy igen, ez a tényleges havi baj. Szerencsére Párom mellettem van és mindenben támogat, így van ez az inszeminációval is. Most úgy döntöttem elengedem (legalábbis igyekszem), ennek megfelelően próbáltam összeállítani az újévi fogadalmaimat:

• Visszatérés az egészséges életmódhoz, heti 5 nap tornával,
• blog fellendítése, új ötletek megvalósítása,
• tanfolyam elvégzése és gyakorlat szerzése,
• angol tanulás folytatása,
• Baltazár örökbe fogadása,
• jobb életkörülmények megteremtése,
• környezettudatosság fejlesztése,
• folyamatosan felmerülő problémák kivizsgálása és megoldása (hogy értsétek pl: régóta tervezem, hogy elmegyek fogorvoshoz, mert gyakran érzékenyek a fogaim. Remélem nem lyukas egyik sem, de utána járok :) ),
• önkontroll megtanulása,
• kevesebb telefonnyomkodás, több figyelem a környezetemre.

Remélem mindegyiket sikerül megvalósítani, igyekezni fogok! :) 

Nektek vannak új évi fogadalmaitok? Mik azok? Osszátok meg Velem! :) 

 Sziasztok!

Az elmúlt időszakban nem nagyon készítettem új ételeket, csak a "jól beváltakat". :) Az év utolsó blogbejegyzésében ezekről hoztam Nektek néhány fényképet (sok mondanivalót nem fűznék hozzá.

Szafi pizza, Szafi lángos, Szafi kenyér, minden, ami Szafi :) 

 Szafi Karobos Muffin, egy kis vicces képpel. Ha a recept azt írja, hogy kézi keverővel keverd, akkor bizony ne használj elektromosságot, mert a pólódon köthet ki a finomság. :)  

 Uncle Bens szószos csirkemell kölessel, csirkehusi, tortilla, nyamiiii :) 

  Zablepény minden mennyiségben és egy kis házi nachos. Imádom! 

 Egy kis munkahelyi: isteni finom tortilla és töltött csirkehusi. 

 A legvégén pedig a nepazarolj! bolt hasznosságai: olaj és egy kevés túró rudi (az utóbbit azért, mert nagyon szeretjük). 

Szép estét kívánok Nektek! :)

Puszi :) 

Sziasztok! :)

Elég hosszú kihagyás után végre visszatérek a Blogolók világába. :) Megtörtént a nagy esemény, úgyhogy most már gőzerővel tudok koncentrálni az eddig elhanyagolt feladataimra. :) 

Sok új étel nem készült nálunk, ami igen, azt természetesen megtaláljátok ebben a bejegyzésben. :) 

Tejszínes cukkini

Anyukámtól kapott utolsó adag cukkinit végre sikerült felhasználni egy kis tejszín segítségével. Gluténmentes tészta volt hozzá a köret.

1 adag:

• 72 kalória,
• 5 g zsír,
• 5 g szénhidrát,
• 3 g fehérje. 

Rántott karalábé

Vrábel Kriszta könyvéből származik az ötlet. Alapjáraton nem szeretem a karalábét, de így rántva egészen finom volt. :) A köret hozzá köles és egy kis joghurtos szósz.

1 adag:

• 181 kalória,
• 3 g zsír,
• 25 g szénhidrát,
• 10 g fehérje. 

Szafi kenyér

Jött az ötlet, hogy ki kellene próbálni. Annyira belelendültem, hogy a kenyeret a legvégén is lemértem, tényleg 455 grammos lett. :) Az állaga kicsit vizesebb, mint a "normál" kenyereknek, de ízlett Páromnak is és nekem is. :) 

1 szelet (12 szelet esetén):

• 71 kalória,
• 1 g zsír,
• 14 g szénhidrát,
• 1 g fehérje.

Mézes-mustáros csirkemell tésztával

Uncle Bens mártásból készült, mert hirtelen kellett valami egyszerű ebéd. Emiatt ki sem számoltam az értékeit, ha ez vigasztal Titeket: annyira nem is ízlett. Eredetileg a kókuszos mártást akartam kipróbálni, de sajnos a bevásárlás során nem találtunk a boltban. Na mindegy, majd legközelebb! :)

Ezalatt az egy hónap alatt születésnapot is ünnepeltünk. Az ünnepelt nem igazán az egészséges életmód híve, azért a muffinok teljes kiőrlésű búzalisztből és eritritből készültek. Mindenkinek ízlett, ez a lényeg. :) 

A munkahelyemen is volt néhány édesség. :) Egyik kolléganőmet rábeszélték a rizslisztre és az eritritre. Elmondása szerint lapos a süti, de isteni finom volt! :) Mákos és túrós, kétszer is ettem belőle! 

Az almás pitét pedig nagyon megkívántam, kicsit száraz volt a tésztája, de ez is ízlett. 

A munkahelyemen néhány kollégámmal együtt ajándék-vitorlázást kaptunk. Nagyon jó élmény volt, kicsit kiszakadtunk a hétköznapokból. Szép időnk volt és a Balatont is szeretjük, úgyhogy nem volt semmi probléma. :) 

Kicsit késői ebédünk volt, ahol minden lány bevállalta az 1 literes limonádét. Én egy citromosat ittam, az ebédem halacska volt mandulás brokkolival. Természetesen a desszert sem maradhatott el: a csokis sütemény helyett egy kisebb adag fagylaltot fogyasztottam. Degeszre ettem magam, szerencsére visszafelé sem kellett sétálni. :) 

Ééés néhány személyes fénykép. :)

Esküvő előtt szerveztek a csajok lánybúcsút. Nagyon jól éreztem magam! :) Életemben először jártam szexshopban vásárlóként, higgyétek el: ez négy nővel eléggé érdekes mutatvány. :) Nyilván Ők jobban élvezték, mint én. :) Csiviteltek folyamatosan és jókat kacarásztak, szerencsére mindenki jól érezte magát. Kaptam sok-sok ajándékot, este pedig egy Freddie Mercury esten jártunk és tomboltunk. :) Rengeteg sok jófej ember volt ott is, kaptam sok-sok jó tanácsot. :) Jól éreztem magam és a többiek is, ennek nagyon örülök! :) 

A hétvégén pedig megvolt a nagy esemény is! :) Pénteken jártunk fényképezkedni a Halászbástyánál és a Margit-szigeten. A végére már nagyon fájt a lábam. Nem vagyok hozzászokva a magassarkúkhoz, de ezt a királykék szépséget imádtam úgyhogy minden perce megérte! :) 

Szombaton volt a lényeg, szerencsére itt is jól érezte magát a násznép. :) Kaptunk sok ajándékot és kedves szót. Élőzenével nem készültünk, viszont ezt a Testvéremék pótolták. :) Egyik gyerekkori közös kedvenc zenekarunkat hívták el az esküvőre: a Disco Expresst. Nagy meglepetés volt, igazából a megérkezésük után két órával még mindig "sokkos" állapotban voltam. Baromira jófejek voltak és közvetlenek. Velünk együtt ebédeltek, utána zenéltek egy órát, szerintem nagyon-nagyon jól sikerült! :) Elmondásuk alapján Ők is nagyon jól érezték magukat, a végén pedig kaptak tőlünk egy kis útravalót az esti koncertjükhöz. :)

Így a végére fogadjatok szeretettel néhány képet az eseményről, ezek a kedvenceim: 

 További szép napot Mindenkinek! :) 

Pusziii

Sziasztok!

Kicsit több heti összefoglalóval jövök most. Bár sok új ételt nem készítettem, de higgyétek el nem unatkoztam. Szerencsére az esküvő szervezés nagyon jól halad, minden lényeges elem megvan. Ezekről a nagy nap után hozok egy beszámolót, remélem várjátok! :) 

Pogácsa alakor búzából

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam alakorbúzát. Soha nem használtam még, elsőre pozitív csalódást okozott. A belőle készült pogácsa isteni lett, még nővéremnek is ízlett! :) 

1 darab:

• 253 kalória,
• 9 g zsír,
• 32 g szénhidrát,
• 10 g fehérje. 

Zsemle alakor búzából

Nem csak egy kiló alakorbúzát kaptam, így nyugodtan tudtam garázdálkodni is. A zsemle is zseniális ebből a búzából. Igaz a két étel elkészítése között nem sok különbség van, de nem baj. :) 

1 darab: 

• 308 kalória,
• 15 g zsír, 
• 33 g szénhidrát,
• 9 g fehérje. 

Smiley palacsinta

Ismét volt közös reggeli a munkahelyemen, arra készültek ezek a cukiságok. Amerikai palacsinta az alapja és még mindig imádom, ahogy mosolyognak! :) 

1 darab:

• 40 kalória,
• 1 g zsír,
• 5 g szénhidrát, 
• 2 g fehérje. 

Cukkinis csirkemell zöldséges bulgurral

Na ez az az étel, amiről fénykép nem készült. Anyukám küldött cukkinit és a nővérem adagja is nálunk maradt. Nem volt más választás, abból kellett főzni, ami itthon van. :) A következő étellel nagyon hasonló, annyi csak a különbség, hogy ide a bulgurt zöldségesen készítettem el, a következő esetében pedig nem. Jajjj és itt nincs a csirkemell mellett sárgarépa. :) A csirkemellet egy kis vajon lepirítottam, kerültek rá fűszerek. Utána a cukkinit összerottyantottam. A kettőt még kicsit főztem együtt és kész is a villámgyors finomság. :) Az adagokban a bulgur értéke is szerepel. 

1 adag:

• 320 kalória,
• 3 g zsír,
• 42 g szénhidrát,
• 28 g fehérje. 

Sárgarépás-cukkinis csirkemell

A recept a fentiekhez nagyon hasonló, csak itt a sárgarépára kicsit több időt kellett számolni. :) Itt az adagokban a bulgur értéke nem szerepel. 

1 adag:

• 144 kalória,
• 3 g zsír,
• 4 g szénhidrát, 
• 24 g fehérje. 

Káposztás tészta

A recept szerintem mindenki számára ismerős. Kicsit nagy káposztát sikerült venni, így sok lett belőle. De finom volt, ez a lényeg. :) 

1 adag:

• 263 kalória,
• 1 g zsír, 
• 50 g szénhidrát, 
• 10 g fehérje. 

Cukkinipörkölt

A cukkinit hagymán lepirítottuk, került rá víz és egy kevés paradicsompüré. A köret hozzá durumtészta, az adagok nem tartalmazzák az értékét. . 

1 adag:

• 28 kalória,
• 0 g zsír, 
• 4 g szénhidrát, 
• 2 g fehérje. 

Éééés egy kis konyhán kívüli. Volt néhány alkalom, mikor nem teljesen én/mi főztem/főztünk. Egyik nap a saját saláta mellé feltétet a munkahelyen sikerült vásárolni: sajtos csirkemellet, mert imádom. És mivel szénhidrát-ügyileg nem volt nagyon sok, egy kis édesség még belefért. :)

A következő nem boszorkány-konyhás ételem: steak burgonya zabpelyhes csirkemellel és sajtmártással. 

 Már jó ideje reggel kávé helyett teát iszok. Egyik reggel valaki ezt nagyon nem hagyta. :) Természetesen nem engedtem neki, mert nagyon meleg volt még a tea és amúgy sem biztos, hogy jót tett volna az egészségének, ha belefejel egy pohár teába. 

 A négy hét alatt születésnapot is ünnepeltünk. :) Párom kedvenc étele a pacalpörkölt, amit jelen állás szerint egészen biztosan soha nem fogok elkészíteni. Ezért elvittem egy étterembe, ahol kedvére falatozhatott. :) A tortát én készítettem, meg se mertem számolni hány kalóriát és egyéb dolgokat tartalmaz. Azért az étteremben még egy kis nasi elfért és az ágymoziban is jártunk. :) Szuper nap volt! :) 

Munkahelyen és itthon is járt a dinnye-manó. Loki is nagyon élvezte, boldogan falatozta. Bár az egyik kedvenc gyümölcsöm, de igyekszem többet nem fogyasztani belőle, mert IR esetén nem ajánlott. 

 És ha már meleg van. :) Egyik kollégám a midos kolléganőket elvitte fagyizni. Három mentes fagyi volt, végig kóstoltam mindet. :) 

 A végére pedig egy kis ZÖLDséget hagytam. :) 

A héten készítettem házilag mosogatószert és folyékony szappant. Sajnos egyik receptje sem tökéletes, így nem is igazán osztanám meg veletek. Készült a mai napon emellett házilag öblítő is, ez sem az igazi még. Ígérem mindet bepótolom, az összes receptjét, amint sikerül tökéletesíteni.

A szilárd samponszappan pedig? Nem az igazi. Legalábbis nekem. Többször mostam már vele hajat, nem mindig tökéletes. Ezért ha ez elfogy másik fajtát fogok kipróbálni. Ha az sem válik be, akkor pedig házilag készítem majd el. :) 

A műanyagmentes júliust úgy mondanám nagy mértékben sikerült teljesíteni. Kollégáim közül is többen figyeltek rá, főleg a műanyag zacskókból használtak lényegesen kevesebbet. Nagyon büszke vagyok rájuk! :) 

Nektek hogy telt ez a négy hét? :) 

Sziasztok!

A múlt héten bevallom hősiesen nem sokat főztem. Itthon túrós tészta volt három napig az ebéd (hétfőtől-szerdáig), csütörtökön a munkahelyen ebédeltem, péntek-szombaton Zánkán voltunk, ahol teljes ellátást kaptunk, vasárnap pedig egy gyors saláta-csirkemell mixet dobtunk össze. Ismét elkészült a zabpelyhes piadine. Higgyétek el, nem tudom megunni, most is van itthon. :) A töltelék mindig más, de egyszerűen imádom! :) :) :) 

Zánkán most volt a munkahelyem által szervezett éves családi nap és sport rendezvény, oda pénteken estére érkeztünk meg, így vacsoránk már volt. Szombaton teljes volt az ellátás, vasárnap pedig a reggeli miatt nem kellett aggódni. Ebédre és vacsorára főtt ételeket kaptunk, a reggeli pedig a hagyományos felvágott-sajt és zsemle kombó volt. :) 

Leírom ide nektek miket ettünk, ebből meríthettek ötleteket. Biztosan olyan jól meg tudjátok csinálni, mint ahogy mi kaptuk, bízom Bennetek! :) 

• Csirkeérmék kolbászos lecsóval, tarhonyával,
• Sertéspörkölt galuskával, csemege uborkával,
• Roston csirkemell rokfort sajtmártással, párolt rizzsel,
• Grillezett, sült csirkecomb, grillezett sajt, egészben sült újburgonya, kevert zöldsaláta+öntet,
• Grillezett sertéstarja szelet, grillezett sajt, egészben sült újburgonya, kevert zöldsaláta+öntet.

Mind isteni volt. A köret volt néhány helyen volt sok, de Párom megoldotta a problémámat. :) 

Lehetőségünk volt néhány dolgot kipróbálni (pl.: elektromos gokart, Exatlon pálya, kezes-lábas bicikli, stb.) amik után pecséteket kaptunk. Ha 5 pecsét összegyűlt, be tudtuk váltani egy-egy dologra. Sok minden közül lehetett választani: volt elemlámpa, madáretető, laptop táska, vászontáska, újrahasználható kávés pohár, stb. A hulladékmentesség jegyében én az újrahasználható kávés pohár mellett döntöttem, amit igaz én nem, de Párom tud használni. :) Nagyon örülök neki! :) :) :) 

A héten elkezdődött a műanyagmentes július. Nem mondom azt, hogy eddig teljes mértékben be tudtam tartani, de higgyétek el, nagyon figyelek! Beszereztem két kerámia szappantartót, egy szappant (papír csomagolásban) és VÉGRE két bambusz fogkefét. Utóbbiakat nagyon szeretjük! :) Elsőre egy másik szappant néztem ki magunknak, viszont azon műanyag csomagolás volt. Így jött a B terv, de szerencsére ez a szappan is nagyon tetszik. :) Párommal megbeszéltük, hogy fogok venni a Ne pazarolj!-ban tusfürdőt is, váltogatni fogjuk. Így remélem nem szárad ki majd a bőrünk, mert sajnos a folyamatos szappan használattól hajlamos rá mind a kettőnké. 

A bambusz fogkefe után régóta fájt a szívem, de szerencsére most van! :) Mivel mind a kettő teljesen egyforma, ezért megjelöltük melyik kié. :)  Az eddigi tapasztalatok nagyon jók, Páromnak is tetszik.

Kicsit több, mint egy hete használjuk a samponszappanokat. Eleinte almaecettel öblítettem a hajamat, most a sima ecetet használom hozzá. A sima ecettől olyan érzésem van, mintha összetapadna a hajam és láthatóan hamarabb zsírosodik, az almaecettel kapcsolatban viszont nem volt ilyen tapasztalatom. Ezért a következő hajmosásnál ismét almaecetet fogok használni, megnézem hogyan reagál rá a hajam. 

 ÉÉÉSSS!!! 

Jöjjön egy kis személyes helyzetjelentés is! :) 

2019.07.07-én Párommal elmentünk egy Gyilkos molekulák nyomában játékra, ahol egy gyilkosságot kellett felderítenünk Budapesten belül. Öt helyszín volt, négyen kémiai elemekre utaló jelet kellett keresnünk (alumínium, oxigén, stb...), egy helyen pedig magát a tettest kellett megtalálnunk. Az öt helyszínből csak háromra jutottunk el, mert (hogy őszintén bevalljam) nagyon nyűgös voltam már Zánka után. Az eső is készült, hideg volt és mivel rövid nadrág és papucs volt rajtam fáztam is. Szóval az utolsó két helyszínre vonatkozó megoldást a Google segítségével küldtük be (Párom nagyon erősködött, hogy menjünk, de tényleg nem akartam :) ). Így maradt ki a Városmajor és a Halászbástya, utóbbira tervezte Párom a lánykérést (sajnos feleslegesen). :) 

A Margit-szigeten kaptuk meg az utolsó feladatot: egy keresztrejtvényt, ahova a korábbi elemeket és tettes nevét kellett beírni. Ebből a keresztrejtvényből bújt elő az a bizonyos kérdés: Hozzám jössz?

Mondanom sem kell nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá. Sőt! Eleinte még gondolkodtam is azon, hogy milyen játék ez, aminek a megoldása ez a kérdés? Aztán később kiderült, hogy Párom (vagyis most már Vőlegényem) kitalációja az egész, a segítsége pedig az Öccse volt. :) :) :)

A lényeg: volt nagy meglepetés és öröm! :) És most már jöhet az esküvő tervezés! :) 

 Veletek mi újság? :) 

Puszi