Sziasztok!

Szeretném megosztani Veletek hogyan is kezdődött a harcom az endometriózissal. 

Általános iskolában éltem át azt a napot, ami után én is elmondhattam: Végre "nővé értem"!

Akkor még nem tudtam/gondoltam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

Szakközép elsőben (2003) kezdődtek a bajok. Fél éves folyamatos "havi bajjal" küzdöttem, közben túlestem életem első nőgyógyászati vizsgálatán, ami két okból sem tartozik a legjobb élményeim közé: 1: mert sírva jöttem ki a vizsgálóból, 2: mert a megoldás csak annyi lett, hogy szedjek fogamzásgátlót, majd az megoldja és ennyi... szóval nem lettem okosabb. 

Természetesen a problémát ez nem oldotta meg, a fogamzásgátló csak néhány nappal csökkentette a havi baj időtartamát, sajnos úgynevezett közti vérzések is szép számmal előfordultak. Egyik nyáron olyan szintű fájdalmam volt, hogy fél óránként cseréltem mindent, amit kellett, mellette pedig kegyetlenül sírtam, mert semmi nem használt. 

Ez után kezdődött az igazi tortúra. Rengeteg orvoshoz jártam, Miskolcon, Sárospatakon, Szerencsen (csak hogy néhányat említsek). Megoldást a problémára egyik sem talált, csak a különböző fajta gyógyszereket, fogamzásgátlókat kaptam, attól majd jó lesz. Feküdtem bent 5 napot kórházban, napi egy szem gyógyszerért. Hétfőn megvizsgáltak, szerdán lázat mértek, emellett minden nap vizit, csütörtökön a doki közölte, hogy másnap hazamehetek. Felesleges 5 nap az életemből, nem baj ezen is túl vagyok... 

Megelégeltem, hogy egyik orvos sem tud semmit, de gyógyszert azt szedjek... leálltam vele. 

Egy ideig minden rendben volt, majd következtek az erős görcsök, rendszertelen vérzés, hízás. Felkerestem egy orvost, akit jó szívvel ajánlottak, annyit mondott csak, hogy mind a két petefészkem tele van cisztával, ezért gyógyszer nuku, figyeljek oda mit eszek, és mozogjak is egy keveset. Rendben... Három hónap után, mikor visszamentem kontrollra közölte, hogy meggyógyultam, a ciszták elmúltak. Boldogan jöttem ki a rendelőből, probléma megoldva (persze az okát még mindig nem tudtam...). 

Leköltöztem Budapestre, majd ismét jelentkeztek a problémák. Ismerősöm szülinapját ünnepeltük volna az egyik kocsmában, ahonnan azonnali hatállyal távoztam, mert olyan szinten begörcsöltem, hogy összegörnyedve tudtam csak kisétálni a buszmegállóba és hazaszenvedni magam. Ezúton is köszönöm barátomnak, hogy hazakísért! :) 

Másnap felkerestem egy újabb orvost, aki bunkón közölte, hogy spontán vetélés volt, nem érti mi a bajom. Vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, minden egyéb finomság, majd pár napra rá kiderült, hogy nem is ez volt a baj, de az orvos letudta annyival, hogy elmúlt, hiába kérdeztem mi is a probléma. 

Akkori főnökömnek (szerencsére) feltűnt, hogy vizsgálatokra járok és kérdezte mi a baj. Röviden összefoglaltam neki mi is történt velem eddig, majd azt hittem letudtuk ennyivel a dolgot. Másnap egy levél várt tőle, amiben egy budapesti nőgyógyászt ajánlott, aki állítása szerint nagyon jó. Ő dr. Halmos Amrita, akit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, szerintem remek szakember. Fel is kerestem az orvosnőt, aki már a vizsgálat előtti beszélgetés során közölte velem, hogy ez bizony endometriózis. Fogalmam sem volt mi az, nagyjából elmondta, akkor még nem is esett le pontosan az egész. Újabb vizsgálatok, amivel alátámasztotta: valóban endometriózis. VÉGRE! 

Közben természetesen a havi félelem, görcs, szenvedés nem múlt el, de legalább megvolt a konkrét diagnózis. Egyik nyáron 30 fokban olyan szinten görcsöltem, hogy két algopirin, három pár zokni, vastag melegítő nadrág, pulcsi és két takaró a derekamra tekerve segített csak a fájdalmon. 

Rossz a jóban: sajnos egy alma nagyságú cisztám volt addigra a bal petefészkem mellett, ezt műteni kellett. 2015.július 29. (Anyukám szülinapja - igen jófej gyerek vagyok...). 

Sajnos hosszú folyamat volt, mire kiderült ténylegesen mi is a bajom. Mára legalább pontosan tudom mivel állok szemben.

Ezen az éven derült ki, hogy barátomnak kezdődő cukorbetegsége van, ha nem figyel oda, hamarosan gyógyszerrel lehet csak kezelni a problémáját.

Így adta magát a dolog: áttértünk az egészséges életmódra. 

Idő kellett, míg kialakult mi a jó neki, mi a jó nekem, de folyamatosan kísérletezünk tovább. 

Közel másfél év alatt Ő 12 kg-ot dobott le, én 14 kg-tól szabadultam meg.

Nincs megállás, folytatni kell tovább. 

Most az a cél, hogy 10kg-tól még megszabaduljak és véglegesen elhagyhassam a fogamzásgátló szedését. :) 

Köszönöm, hogy elolvastad, ha szeretnéd nyugodtan meséld el Te is a történetedet. :) 

Puszi