Miután kiderült mi is a betegségem elindult a kutatómunka. Az orvos nagyjából elmondta miről is van szó, de akkor ott nem igazán értettem meg.

Szóval!

Az endometriózis során a méh nyálkahártyasejtjei nem a méhben, hanem máshol, a méh üregén kívül jelennek meg (ez leggyakrabban a petefészket és a kismedencei hashártya különböző részeit jelenti).

A rendellenesen elhelyezkedő sejtek steril gyulladást okoznak maguk körül, valamint összenövések, letapadások alakulnak ki, amik komoly fájdalmakat okozhatnak.  Ha pedig a petevezeték is érintett, akkor meddőség is kialakulhat. 

Ha a nyálkahártyasejtek a petefészekben jelennek meg kialakul az endometrotikus ciszta, az úgynevezett endiometióma. Ezzel az a gond, hogy ha növekszik, alhasi fájdalmakat, nyomási tüneteket okozhat.

Az endometriózis azért is panaszt okoz, mert a méhüregen kívül elhelyezkedő méhnyálkahártyasejtek a méhüregben lévőkhöz hasonlóan minden hónapban leválnak, lévén a hormonok ugyanúgy hatnak rájuk. Ha az endometriózis kiterjedtebb, betörhet a bélfalba és a húgyhólyagba, ami miatt a menstruáció idején a széklet és a vizelet is véres lehet.

Összességében: kellemetlen helyzet, a többség szerint gyógyíthatatlan betegség. Sajnos a műtét után velem is közölte az orvos, hogy ezzel bizony életem végéig együtt kell élnem, kell a gyógyszer, hogy csökkentsük a hormonok működését és kevesebb legyen az esélye az újabb ciszta kialakulásának. A legnagyobb hátrány a gyógyszernek a libidó jelentős mértékű csökkenése, na márpedig ezzel nem vagyok hajlandó együtt élni. :) 

Van néhány dolog amin még sajnos a műtét és a gyógyszer sem segít. Fájdalmas együttlét, a sok vizsgálat okozta lelki problémák és még sorolhatnám... 

Úgy gondolom, hogy a teljes gyógyulás igenis lehetséges, megfelelő gondolkodásmód, egészséges étrend, mozgás és elhatározás kérdése. :) 

Remélem egy éven belül gyógyszer nélkül is tudok majd élni. :)